Hogy győzhetném le a félénkségem, az idegességet a kezdődő munka miatt?
Külföldön fogok dolgozni, mivel közel lakom a határhoz, így be fogunk járni. Na most a munkával annyira nincs is bajom, ősszel ugyanabba a városba fogok kimenni folytatni az egyetemet is. Mikor volt egy 20 fős orientáció, sok emberrel nagyon jól elbeszélgettem, kedvesek voltak, viszont közülük csak 1-2 került be, az egyiknek pedig ottlesz a barátnője, a másiknak a lakótársa, a harmadik pedig nagyon magánakvaló. Sem a barátom, sem az ott megismert jófej lányok nem kerültek be és eléggé félek. Az egyik lány a bekerültek közül arra a szakra jár, amire menni fogok, azonban neki ottlesz a legjobb barátnője és szaktársa. Már az orientáción sem fogadtak be igazán, kicsit az a facebookon majomkodós, leszbizős fajták, amit én nem szeretek és ebben nem veszek részt. Tőlük tartok legjobbanm, ők szinte össze vannak nőve és nem tudom, be tudnék-e kerülni közéjük, mint barát, ugyanis tényleg nem túl befogadóak, elvannak maguknak. A másik 2 ember pedig egy pár, akiket alig ismerek és biztosan ellesznek maguknak - egyébként velük kell majd kijárnom. Eléggé tartok ettől az egésztől, mindenkinek megvan már a maga barátja, társasága, csak nekem nem lesz. Hogy ismerkedjek, barátkozzak, hogy ne érezzem, ki vagyok közösítve és egyedül vagyok?
A rossz tapasztalatok nem csak az enyémek korábbról, hanem a barátomnál is ezt láttam. Mikor átjött a mi egyetemünkre, egy nálam feljebb lévő évfolyamba, megtett mindent, hogy beilleszkedjen, és valamilyen szinten el is fogadták őt másfél év alatt, de pl sosem hívják közös bulikba, nem hívják óra után beülni a suli klubjába, elvannak ők is maguknak, azokkal, akiket már korábbról ismernek. Ezzel szemben én már gólyatáborban összeismerkedtem mindenkivel és sokkal jobb barátságokat sikerült kötnöm, olyanokat, amelyeket egy később odajövő nem tud, mert úgymond "betolakodó"-nak tekintik. Mit tehetnék szerintetek, hogy ismerkedjek, hogy ne essek pofára? Kis bátorításra lenne szükségem, ugyanis sosem voltam az a túl alkalmazkodó, mindenkivel barátkozós típus (mindig 4-5 barátom volt csak, ők is cserben hagytak állandóan).
20/L
Hát igen az emberek valóban ilyenek! Ha már ketten vannak akik hasonlóak akkor már nagyon frankón elvannak egymásnak.
Én is voltam munkahelyen ilyen szituációban. Hozzám sem közeledtek és én sem akartam egy idő után mert egy alattomos kis g..i volt mindegyik.
Mi volt a megoldás számomra?? 6 hónap után új munkahely. Itt már normális emberbarát emberek vannak.
Nem mondom hogy te is keress máris új munkahelyet de valóban szar érzés tud lenni mikor az ember a "kutyának"sem kell. Hidd el én tudom és megértelek. Én is meg tudtam világ életemben számolni egy kezemen hány barátom van és még abból sem volt talán egy amelyik az az igaz barát volt.
Adj egy esélyt magadnak és ezeknek az emberkéknek. Biztosan kialakul idővel valami. Fel a fejjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!