Buszon, metrón, villamoson, orvosi váróban stb. a mindenáron beszélgetni akaró nagyikat hogy reagáljátok le?

Hát megértelek, mert én is utálom ezeket, teljesen ki tudok akadni. Főleg mikor kérdéseket is tesznek fel. Érdekes az én nagymamám 80 éves de soha nem ilyen, mondjuk biztos azért mert velünk él, így soha nem unatkozik. Ezek az idősek unatkoznak, egyedül vannak, valakinek ki kell beszélniük magukat. A szomszéd néni multkor elkapott a kapuban hogy jajj kedveském hát látom fázol (nem volt rajtam kabát és erős szél volt), mondtam hogy igen már mentem volna tovább és erre elkezdett darálni. Akárhányszor közbe szóltam, hogy jólvan már mennék, tovább lökte a rizsát meg kérlelte hogy jajj csak még ezt a sztorit hagy mondja el. Munka után zseniális volt másfél órát a kapuban állni, utána is csak meguntam mert borzalmasan elöntötte a szar az agyam és otthagytam se szó se beszéd.

Nincs rá taktika szerintem. Ha nem figyelsz oda akkor is mondják. Mondjuk jól leüvölteni őket lehetne, de kinek van hozzá szive/mersze?

Ismerős helyzet.Én mindig hordok magamnál Mp3-at és befordulok a fal felé a buszokon,meg a metrón.Egyszer volt a vonaton,amikor sokat kellett utazni,hogy felszállt egy öreg bácsika,aki mindenkinek nyomatta órákon keresztül.6 óra volt még hátra az útból.És persze,hogy a többiek leszálltak,akikhez eddig beszélt,csak én maradtam vele egyedül a fülkében.A maradék időben úgy tettem,mintha aludnék és hallgattam a zenét,mert nem bírtam volna.Láttam rajta,hogy keresi a tekintetem,amikor egy percre kinyitottam a szemem,már nyitotta is ki a száját,hogy belekezdjen a soha véget nem érő mondanivalójába,de akkor gyorsan befordultam a fal felé és szerencsére nem kellett azt hallgatnom.

Amúgy én is sokat vagyok egyedül és emiatt megértem őket,ebbe tényleg bele lehet bolondulni egy idő után.De attól még nem bírom én sem elviselni,mert számomra semmi érdekeset nem mondanak.Egyoldalú a beszélgetés,mert csak róluk szól,én nem tudok szóhoz jutni és nem vagyok az az erőszakos fajta,hogy közbevágjak,így jobb,ha el sem kezdem velük.

Én ilyen időssel még nem találkoztam, kifejezetten rosszindulatúval viszont igen. Azokkal általában makacs vagyok és igenis elmondom nekik a saját véleményemet, hogy szerintem nincs igazuk. :) Ezt nem annyira szeretik!

Egyébként általában kifejezetten aranyos nénikkel, bácsikkal hoz össze a sors. Legutóbb a könyvtárban találkoztam egy már menni alig tudó bácsival. Vártam az egyik könyvtáros nőt, amikor ő mellém telepedett egy tucat könnyvvel és kérdezett valamit majd beszélgetésbe elegyedtünk. Ő is sugárzott, nevetett jókat, látszott, hogy örül, hogy valaki kedvesen szól hozzá, én is örültem a beszélgetésnek, gyorsabban telt az idő, intelligens, jófej bácsi volt. Többnyire ilyen idősekkel szoktam összefutni, akik beszélgetést kezdeményeznek!

Amúgy ha valaki nagyon erőltetné, akkor két mondata között elmondanám, hogy elnézést, de nincs kedvem beszélgetni, avagy sietek és megyek tovább.