Nem igazán érzem jól magam az átlagemberek között, vagyis a szegényebb rétegben, ahová én is beletartozom. Mi a baj velem? Nem bírom már a sok panaszkodást, az egyhangúságot, stb.
Gyárban dolgozom, nem vagyok különb senkinél. Azt vettem észre már régen, hogy az "aljanép" mindig panaszkodik, a rossz dolgokra összpontosít és utálnak dolgozni, a műveltebb dolgok nem érdekli őket, vagy például olvasni se állnak neki, inkább csak a tévét bújják. Az evésben találja néhány a legnagyobb örömöt, na meg abban, hogy mások életét kibeszéljék. Neki se állunk még dolgozni, de már rinyálás van, hogy menjünk már haza. Kötelező dolgokon kívül (házimunka és hasonlók) "soha nincs idejük semmire". Az irodistákat meg folyton szidják és azt hiszik, hogy ők csak elücsörögnek a monitor előtt kényelmesen és alig van dolguk. Nekik csak a fizikai munka a munka. Aki vagy ami nem olyan, mint amilyen az ő közösségükben megszokott, azt lenézik. Beszélgetés szinten közkedvelt téma az időjárás, a különböző tévéműsorok, pl. a valóvilág vagy a megasztár, a híradó és az evés. Ez a mindennapos. Nem csak az idősebbek ilyenek, hanem a fiatalok is.
Tudom, miért is legye boldog az, akinek kevés a pénze, robotolni jár a gyárba, de ennyire rosszkedvűnek kell lenni? Nem mindegyik ilyen, de a 99%-ára jellemző ez.
Hogyan csináljam, hogy be tudjak illeszkedni, el tudjak egész nap beszélgetni az evésről, ki mit főz, vagy hogy érdekeljen a tévé? Úgy nem tudok, nem is akarok beszélni semmiről, hogy közben egyáltalán nem érdekel, mert már unom. Amúgy nem hiszem, hogy csak gyárban megy ez, hanem az eladók körében is ez van, szóval a szakmunkás réteg is hasonló.
válasza:tanulj
emelkedj fel
hagyd ott őket
válasza:Választhatsz:
vagy beilleszkedsz, és olyanná válsz, mint ők
vagy kitörsz abból a közegből, és olyanná válsz, amilyenné csak szeretnél.
válasza:Az általad leírt embertípust hívják prolinak. Ennek a fajtának fogalma sincs arról, hogy az életnek "tartalma" lehet: az igényei egyszerűen a testi szükségletek kielégítésére szorítkoznak..emellett pedig mindenki mást "öntudatosan" megvet, aki különbözni mer tőle. Ha csoda folytán hirtelen komoly pénzhez jutna, legfeljebb kaviárt vagy téliszalámit zabálna - dehát zabálna akkor is, és teli szájjal böfögne tovább a Megasztárról. Ez az az emberfajta, amelyet mércévé emelt a Kádár-diktatúra.:-(
Ha érzed, milyen alemberi közeg ez, próbálj megtenni minden lehetőt, hogy kitörhess belőle. Szerezz igazi műveltséget: olvass, tanulj. Mindegy, hogy szakmád lesz, vagy diplomád: a fontos az, hogy minél jobb légy benne és minél tágabb látókörrel élj. Menekülj közülük!
válasza:Egy az, hogy próbáld meg többre vinni. Milyen végzettséged van? Ha nincs még mondjuk érettségid, akkor próbáld azt megszerezni, estin vagy levelezőn. Sokan megcsinálják, én is levelezőn fejeztem be a gimnáziumot, sokan voltak ott olyanok, akik gyárban dolgoztak. Aztán tanulj valamit szintén így, estin vagy levelezőn. Olyasmit, mivel el is tudsz helyezkedni, az igényeidet is kielégíti, és esetleg arra is lehetőséget ad, hogy hozzád hasonló emberekkel ismerkedj meg. Bár erre már a tanulás is jó alkalom.
Ezen kívül próbálj új ismerősöket szerezni, akikkel tudsz a saját szinteden kommunikálni. Pl. ha szeretsz olvasni, akkor ilyen irányba is elindulhatsz. Neten egy csomó emberrel tudsz beszélgetni, akiket az érdekel, ami téged. Ebből később akár személyes ismeretség is lehet. De ez csak egy példa volt.
A másik az, hogy a munkatársaiddal is meg lehet találni a közös hangot. Beszélgess velük arról, ami őket érdekli, aztán olykor olykor bedobhatsz olyasmit is, ami téged érdekel. Persze nem kell őket letámadni olyasmivel, ami magas nekik, de finoman adagolva egész jó beszélgetések kijöhetnek ebből is. Még az is megeshet, hogy lassacskán a színvonalat is meg tudod kicsit emelni.
Ha a munkatársaimnak mondanám például, hogy milyen szépen virágoztak a fák, amerre sétáltam, akkor egyből átmenne a beszélgetés abba, hogy milyen drága lesz a gyümölcs, mert sok gyümölcsfa elfagyott vagy hogy nemsokára érik a cseresznye náluk,de nem sok lesz rajta. Megint az evés...
El kell, hogy fogadjam a dolgokat, mert ők a többség és nem mindenki olyan különc, mint én, csak nem tudok beilleszkedni teljesen sehova. Azért beszélgetek mindenkivel, de számomra a legtöbb csak kényszerbeszéd. Vannak olyanok, akikkel lehet mindenről beszélni, de nem sok. Inkább netes oldalakon találok olyanokat, akik teljesen mások, mint a körülöttem élők.
válasza:Hm, hát ha szeretnél egyetemen vagy főiskolán tanulni, azt ne add fel, mert vannak államilag támogatott képzések is levelezőn, igaz, nem túl sok. De azért nézz utána, vannak ilyenek is.
Na meg persze én nem beledumálni akarok, de ha esetleg pont ilyesmi nincs is levelezőn államin, nem próbálnád meg nappalin? Így is, úgy is albérletben laksz, ha találnál a suli mellett végezhető munkát, akkor talán meg lehetne oldani a dolgot, főként ha szerzel magad mellé pár lakótársat, plusz az egyetemen igényelhetsz szoctámot is (ami nem egy hallatlan nagy összeg, de pluszként jól jön). Így talán egy jobb társaság is lehetne körülötted - na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy egyetemen csak a legértelmesebb emberek fordulnak meg, de azért talán több rá az esély, hogy legyenek hozzád hasonló emberek.
Persze ez csak egy ötlet volt, ha semmiképp nem kivitelezhető, vagy nem is szeretnéd, akkor ne vedd rábeszélésnek, csak felmerült bennem a gondolat.
Köszi a tanácsokat!
Nappalin nem tudnám csinálni albérlet mellett a sulit. Minigarzonban lakom, és "sajnos" nem vagyok hajlandó senkivel sem összeköltözni, mert nem tudok elviselni senkit a lakásban, főleg nem idegent. Laktam én már együtt több évig egyetemistákkal, dolgozókkal is, de nagyon szörnyű volt... Marad az OKJ képzés. Ősszel mindenképpen akarok valamit tanulni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!