Boldog vagy? Van itt olyan, aki boldognak tartja magát a nehézségei ellenére is?

kérdés mit nevezünk boldogságnak?

én úgy vettem észre,ha van pénzem,nincs szerelmem,ha van szerelmem nincs pénzem..

tehat együtt a kettő sosincs!

persze hogy nem,mert csak szívatjak az embert!

meg kell küzdeni mindenért sajnos!elég szomorú hogy ezért születtünk meg%!

Igen, én boldog vagyok.

Minden nap van mit ennem. Van ruhám, amit felvehetek. Van munkahelyem. Van otthonom, ahova hazamehetek, és ahol egy csodálatos társ vár. Van Isten, aki vigyáz ránk. Problémák, nehézségek mindig vannak, én mégis azt mondom, hogy csodálatos életünk van.

Én is boldog vagyok.

Boldog vagyok, mert meglátom körülöttem a szépet, és ez örömmel tölt el. Isten erőt adott ahhoz, hogy a két gyermekemet felneveljem és lassan szárnyra bocsássam őket.

Tudom szeretni a körülöttem lévő embereket, szívemben csak jóság van, nem tudok gyűlölni.

Nem ismerem ezt az érzést. Akkor vagyok boldog, ha valakinek tudok segíteni és látom a mosolyt az arcán. Ez örömmel tölt el.

Pedig nem vet fel a pénz, két gyermekemet minimálbér mellett taníttattam ki.

Megtanultam pozitívan gondolkodni és eszerint is élek.

A világ dolgait irányítani, megváltoztatni nem tudom, ezért feleslegesnek tartom túlzottan aggódni miatta.

Nehéz az életem. A családom anyagi körülményei miatt nem ülhetek az iskolapadban 28-30 éves koromig a szüleim nyakán, ahogy azt sokan teszik. Szegény, nincstelen kisvárosból törtem ki, ahonnan nagyon nehéz, és nő létemre kemény fizikai munkából próbálom fenntartani magam és mindeközben befejezni az egyetemet. Nem fizetnek eleget, éppen elég kajára, sokszor tartozok a bérleti díjjal, sokszor kell kölcsönkéregetnem, stb., a szakadt cuccaim helyett nem tudok újat venni, inkább agyonfoltozom, mert egyszerűen nincs más.

DE mindezek ellenére boldog vagyok. Azért, mert bár a családom anyagilag nem tud támogatni, mégis szerencsés vagyok, hogy ők a családom. Hogy ilyen összetartó, szerető emberekkel vagyok körülvéve. Boldog vagyok azért is, mert vagy egy csodálatos párkapcsolatom, egy imádnivaló férj-jelöltem, aki szeret, erőt ad, támogat, lelkesít, és akivel együtt, kézenfogva csodálatos jövőt építünk majd magunknak, ahol nincs nélkülözés, zsebek átkutatása apró után, éhezés, hanem egy boldog család normális körülmények között. Tudom, hogy ketten el tudjuk ezt érni, mert mind a ketten tele vagyunk reménnyel és akaraterővel, és addig nem nyugszunk, amíg meg nem teremtjük a megfelelő körülményeket az új jövevényeknek és magunknak. Boldog vagyok azért is, mert a sors jó képességekkel és sokféle tehetséggel áldott meg,például jó logikával, szervező és problémamegoldó-készséggel, amit hasznosítani tudok az élet bármely területén. És boldogabb vagyok minden nap, mert látom a boldog jövőt, amihez közelebb kerülök minden reggel.

22/L

Hónapról-hónapra éltünk mindig is, igaz kertesházban, 1 db 10 év körüli autóval, enni is mindig, igaz, problémák is voltak sajnos, megemelkedett hitel stb., átlagosan nőttem fel. Anya tanítónő, apa földmérő.

Most egyetemre járok, albérletet fizetni kell, luxuscikkek nélkül spórolva élek, szüleim fizetnek mindent, dolgozni nem tudok iskola mellett.

Mostanában egyre többet idegeskedek, szeretnék jobb életet, de tudom, hogy munkát vállalni csak egy év múlva tudok, addig próbálom megszokni ezt az állapotot.

Pozitívnak, boldognak mutatom magam, csak a barátnőmnek szoktam elmondani a gondjaimat, a családom így is elég negatív, velük mindig jókedvű vagyok.

Itt pesten rengeteg hajléktalan, megtört ember van, mikor őket látom, úgygondolom nincs jogom panaszkodni.

De szerintem az egész országban nagyságrendekkel lehetne jobb az átlagos étletszínvonal, egy normális családnak nem kéne azon aggódnia, hogy fizesse be a számláit, meg hogy egyenek.. Szomorú dolog ez.

21F

Én boldog vagyok... legalábbis az időm 95%-ában. :)

Hogy miért? Mert nagyjából olyan az életem, amilyenre vágyom. Persze, közel sem tökéletes, de egyelőre még biztonságban (érzelmi, anyagi) és szeretve érzem magam és nem kilátástalan a jövőm.

(Hozzáteszem munkanélküli vagyok megint, nincsenek nagy tartalékaink, nem élünk különlegesen jó körülmények között, a lakásunk is kicsi és autónk sincs, de nem is akarunk. Viszont egészséges vagyok, energiával teli és elégedett vagyok a külsőmmel. Kiegyensúlyozott a párkapcsolatom és vannak igazán jó barátaim. És kellemes, nyugodt környezetben élek.)

És bár sokat kell még dolgozni azon, hogy ez tíz év múlva is így maradjon, meg hogy életem végéig is így maradjon, de ez nem árnyékolja be a jelent.

27N

Sohasem az határozza meg a boldogságot, hogy mik a körülmények, hanem hogy hogyan tekintesz rájuk.

Igen. Boldog vagyok.

A feleségem minimálbért kap közalkalmazottként, és 14 gyerekre vigyáz cserébe. De legalább biztos a munkája.

Én havi 100-at kapok mérnökként, miután másfél évig csak alkalmi munkám akadt. Pedig 5-ösre diplomáztam a BME-n, csak közben jött egy válság. De nem panaszkodom, mert van biztos megélhetésem, és dolgozhatok. Előrelépésre semmi kilátás pár évig legalábbis.

Mivel hatan vagyunk tesók, sosem voltunk gazdagok, a szüleim nem támogatnak. Max mi támogatjuk őket:)

Szóval, ha csak az anyagiakat nézzük, nem élünk fényesen, pályakezdőként, az életünk elején, amikor gyereket kéne vállalnunk, és házra gyűjteni, de kinek mi a sok és kevés.

Az én boldogságom titka, hogy bármi jöhet, biztonságban tudom magamat, mert ismerem az Urat. Ezért bármi jöhet, nem félek. Nem aggaszt, hogy mit hoz a holnap. Megtanultam elégedettnek lenni azzal, ami van. Vannak, akik kis fizetés mellett is boldogok, és vannak, akiknek milliós fizetés is kevés.

Én nem... Magányos vagyok, nem jött össze a családalapítás, 40 leszek, sokat dolgozom, de gürizésnek élem meg, és tényleg a megélhetésért küzdök. Mindenkit meghallgatok, mindenkivel empatikus vagyok, de a saját életemért nem bírok tenni.

Esténként, ha holtfáradtan hazaérek, már a holnap reggel miatt szorongok, és nem tudom, miért is ez az egész...