Hogyan értessem meg a csoporttársaimmal, hogy hagyjanak engem békén a kedvességükkel meg együttérzésükkel?

Mostanában eléggé depressziós vagyok különféle okok miatt. Mindegy, hogy mik azok. Ez úgy általában az iskolai hangulatomon is meglátszik, de ki nem állom, ha folyton kérdezgetik, hogy mi a bajom meg miért vagyok ilyen, mert szerintem semmi közük hozzá. Ők nem a barátaim, csak a csoporttársaim. (Nem mind, csak egy pár. Lányok vagyunk.)

Nem akarom velük megosztani, mert akkor majd sajnálnak vagy együttéreznek, amire nekem nincs szükségem. Nekem arra van, hogy békén hagyjanak, mert így a tanulmányaimra, előadásokra sem tudok figyelni.

Nem vagyok aszociális, de nem is rajongok az emberekért. Kevés barátom van, de ők igaz barátok, nem csak tessék-lássék.