Az alig ismert művek közül miket tennél a kötelező olvasmányok közé?
A másodikra válaszolok.
A Kőszívű ember fiait szinte senki nem olvassa el, legalábbis azok közül, akik vele kapcsolatos kérdéseket tesznek fel itt.
Pedig vele kapcsolatos kérdés van bőven.
Jó kérdés. Nem tudom, mennyire ismertek, de harmadikban elolvastatnám Gergely Márta: Házasságból elégséges című könyvét.
A végzősökkel meg valami Moldovát, teljesen abszurd, hogy nem kötelező Moldovát olvasni. Mondjuk az Abortusz-szigeteket, az nem is hosszú.
Valamint Malamud: A mesterember című regényét feltétlen. Most olvastam, teljesen véletlenül és nagyon jó. Kicsit szájbarágós, de egy tininek az nem árt.
A maiak közül sajna szinte semmit nem divat elolvasni, főleg ami hosszú. Pedig egy Jókait nem lehet rövidítettben visszaadni :(
Gergely Mártát támogatom, de a könyv előzményét a Szöszit is, illetve A mi lányunkat.
Jó és szerintem érdekes és értéket rejtő könyv Sam Taylor Erdőköztársaság című könyve. Bár ezt nyolcadikosoknak vagy középiskolásoknak.
Én nem olvastam el a Kőszívű ember fiait, mert borzasztóan unalmas volt. Pedig Jókainak vannak sokkal jobb könyvei, amik izgalmasak és szórakoztatóak, szóval nem a szerzővel volt bajom.
Kilencedikben - úgy emlékszem -, amikor bibliai részleteket kellett olvasni, azokat sem olvastam el, mert akkor épp hevesen tiltakoztam minden ellen, aminek köze van a valláshoz.
Drámákat úgy általában, mert nehéznek tartottam az olvasásukat.
Jókaitól én sem értem, hogy miért a Kőszívű ember fiait tették kötelezővé, amikor szerintem klasszisokkal jobb regényei is vannak és talán jobban fel lehetne kelteni a fiatalok érdeklődését a klasszikus irodalom iránt.
Nem vagyok olyan okos és tájékozott, hogy felülbíráljam a tantervet, de én leginkább abban látom a problémát, hogy olyan műveket választanak sok esetben kötelező olvasmánnyal, amik nem ebben az életkorban érdekesek vagy tanulságosak vagy sokszor akár nem is érthetőek.
Én legalább ajánlott olvasmánnyá tenném a következőket:
George Orwel - 1984 vagy Állatfarm
Jókai Mór - Névtelen vár
Gárdonyi Géza - A láthatatlan ember
Móra Ferenc - Aranykoporsó
Tolsztoj - Háború és béke
Robert Merle - Állati elmék és Malevil
Jane Austen - Büszkeség és balítélet vagy Értelem és érzelem
John Steinbeck - Édentől keletre
Alexandre Dumas - Monte Cristo grófja
Henryk Sienkiewicz - Quo Vadis
Lewis Wallace - Ben Hur
Rejtő Jenő - Piszkos Fred, a kapitány
Dallos Sándor - A nap szerelmese, Aranyecset
Az a baj, hogy ezek közül nagyon sokat ponyvaregénynek minősítenének az irodalomtudósok, pedig talán elérhetnék velük azt, hogy megszerettessék az olvasást és később nehezebb, filozofikusabb, összetettebb művek felé is forduljanak az emberek.
Dallos Sándor A Nap szerelmese, Aranyecset
ezt én is támogatom. Munkácsy Mihálynak az életét ezen keresztül lehet legjobban megismerni.
off.Nemrég volt nálunk egy Munkácsy-kiállítás és elmentem a lányommal.
A képeket nézegetve a könyv alapján elmeséltem neki az életét.Mindkettőnknek maradandó élményt nyújtott így a képkiállítás.
Itt is található több könyvcím:
http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__konyvek__2330990-t..
Szerintem az 1984 vagy az Állatfarm sok helyen szerepel a kötelezők között, legalább is valamilyen formában én úgy tudom, hogy tananyag. De nem tudom, elég régen voltam már középiskolás.
Én amúgy a középiskolásoknak a kötelezők vagy az ajánlottak (választhatók) közé beraknám M. A. Nexø-től a Ditte, az ember lánya c. regényt.
Robert Merle regényeit én is támogatom (nekem A sziget a kedvencem, de igazából eddig minden, amit tőle olvastam, magasan megüti azt a mércét, hogy simán lehetne kötelező olvasmány).
Jane Austent viszont én annyira nem ajánlanám. Nem azért, mert nem írt jókat, és persze lehet, hogy az is baj, hogy saját magamból indulok ki, de pl. a Büszkeség és balítéletet én 24 évesen olvastam először, nagyon tetszett, de biztos vagyok benne, hogy 14-18 évesen nem élveztem volna, sőt, marhára untatott volna az egész.
De akkor már ajánlok egy olyat is, amit nem a középiskolás korosztálynak szánnék, hanem inkább a 10-12 éveseknek, mégpedig: Edmondo De Amicis: Szív. Ezt mondjuk felnőttként már kissé eltúlzottnak érzem, de gyerekként nagyon tetszett, és igazából nekik szól.
Sajnos az oktatás már jó ideje teljesen átpolitizált. Ezért a kötelező olvasmányok többségét nem szakmai alapon, hanem politikai szempontok alapján válogatják (a Kőszívű ember fiait például azért, mert ahhoz elég régen játszódik, hogy ne kötődjön hozzá személyes érzelem, ahhoz nem túl távol, hogy érzékeltetni lehessen a hazaszeretet (Richárd) és az önzetlenséget (Jenő) - viszont nehéz aktuálpolitikát belemagyarázni, mert ma már ilyesmi nem történhet).
Egyébként a fiatalok hozzáállása (minden korban) nagyon sokféle, ezért mindig lesznek akik kevesellik, és lesznek akik sokallják, vagy mással helyettesítenék az aktuálisat.
A kötelező irodalom elvileg a fontos emberi tulajdonságokat hivatott bemutatni. Továbbá a történelmi és élő irodalmi irányzatokat, stílusokat is be kell mutatnia. Sok mű közül nem könnyű választani. De hogy a mostani felülvizsgálatra szorulna, az kétségtelen, csak nem alkalmas a pillanat a politikai elfogultságok miatt.
Talán furcsán hangzik, de én a Harry Pottert is beletenném több okból.
1. Mára már közmondásos, hogy megszeretteti a fiatalokkal az olvasást. Kiváló helyesírás- és szókincsfejlesztő könyvnek (könyvsorozatnak) tartom. Meg tudja tanítani az embert az írásjelek árnyaltabb használatára is.
2. Fejlődésregény, ezért több korosztálynak is ajánlható. Lehetne kezdeni mondjuk az első könyvvel másodikos, harmadikos korban és fokozatosan haladni. A könyvek, ahogy haladunk témájukban, szóhasználatukban követik a gyerekek fejlődését, ezért kifejezetten alkalmas arra, hogy kamaszodó gyerekek olvassák.
3. Felnőttek számára is élvezhető a benne leírt életutak, tanulságok miatt, ezért kicsit idősebb korban a műnek erről az oldaláról is lehet beszélgetni a kamaszokkal. Irodalomórán, a felnőttkor felé közeledve szerintem izgalmas lenne elemezgetni az egyes szereplők indíttatásait, életpályáját. Egyébként pedig komoly életigazságok is vannak benne, amik rendszerint Dumbledore vagy Sirius szájából hangzanak el.
Tekintve, hogy a művészet nem tudomány, így nincs abszolút mércéje annak, mi az értékes és fontos mű, én a mostaninál sokkal kevesebbet tennék kötelezővé, helyette nagyobb listából választhatna minden diák.
Felvenném a választhatók közé:
Mario Vargas Llosa valamelyik művét (pl. Kölykök)
Jorge Luis Borges novelláiból egy válogatást
Italo Calvino: Láthatatlan városok
Lermontov: Korunk hőse
Orwell: 1984 (van, ahol kötelező)
Huxley: Szép, új világ
Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Tennessee Williams valamelyik drámája
Orbeliani: A bölcsesség meséskönyve
Bulgakov: Mester és Margarita
Kivenném még az ajánlottak közül is:
Defoe: Robinson (unalmas, ráadásul elérhatő magyar fordítása nincs is, mert amit az a Vajda Endre nevű nyomorult csinált belőle, az nem fordítás)
Jókai minden regényét (egyszerűen csak azért, mert szerintem vannak nála sokkla jobbak)
Amúgy eleve nem értem a mostani merítést. A tárgy neve MAGYAR nyelv és irodalom. Akkor mit keresnek a kötelezők között külföldi szerzők? Ha viszont világirodalmat akarunk tanítani, akkor az iskola szerint Latin-Amerika és Ázsia irodalma miért nem létezik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!