Megéri ilyennel foglalkozni vagy felejtsem el?
A helyzet az, hogy egy fiatal, mondhatni extrém anyuka vagyok.
Extrémségre értve: több testékszerem van (az arcomon csak 1, a legtöbb a fülemben), most pl. épp műrasztám van, de az sem annyira feltűnő, fekete színű. Nagyrészt az öltözködésem is kimerül feketében, de hangulatfüggő, van amikor színeset is felveszek.
Szóval a lényeg az, hogy a fiam ovis és általában kinézetemből adódóan engem szeretnek is a gyerekek, főleg a kislányok. "Megcsodálják" a gyűrűimet, a sminkem, stb. Főleg 1kislány van, aki szokott dicsérni :) Viszont ma a fiam azzal jött haza az oviból, hogy ez a kislány azt mondta neki, hogy nem is vagyok szép. Tudniillik, mint ez kiderült, otthon említette, erre az édesanyja azt mondta neki, hogy én egyáltalán nem vagyok szép és ne is beszélgessen velem.
Ezen háborodtam most fel egy kicsit. Nap mint nap vannak emberek, akik megbámulnak, esetlegesen be is szólnak, de pont egy anyuka, aki mindennaposan a szemembe vigyorogva köszön... Tudom, majd most a "nagyon okosok" megírják, hogy miért öltözködök így... azért mert én így érzem jól magam, ettől nem érzem magam kevesebbnek bárki másnál.
És még mielőtt valaki félreértené, nem az egomat bántották most ezzel meg, hogy nem vagyok "szép"- nem is érzem magam annak. Az zavar, hogy hogy lehetnek ennyire képmutatóak az emberek? Én ugyanúgy olvasok a gyerekemnek, játszok vele, ugyanazt csinálom, mint más anyák - attól hogy "így" nézek ki, nem vagyok se sátánista, se gyerekgyilkos, se hasonló...
És ezt most kedvem lenne az anyuka szemébe mondani, ha látom. Vagyis csak annyit, hogy ez az ő szegénységi bizonyítványa ha ez alapján ítél meg.
Ti mondanátok a helyemben valamit? Vagy szépen eltemetnétek magatokban az ügyet?
válasza:Én nem mondanék semmit neki. Nyeld le! Ő a buta, hogy arra tanítja a gyerekét, hogy külső alapján ítélje meg az embereket! De ez egyszer majd visszaüt, tudod, Isten nem ver bottal.
Nem érdemes az ilyenekkel foglalkoznod! Inkább magyarázd el a gyerkőcödnek, hogy a néninek nincs igaza, nem a ruha teszi az embert.
válasza: válasza:Szerintem a gyerekvállalásnak egyfajta komolysággal is kellene járnia. :)
Félre ne érts, most nem kötekedek, mert én is hosszú hajú srác vagyok.
Régebben több bandában is zenéltem aktívan, de most, hogy befejeztem az egyetemet, és munkát keresek, már kinőttem ebből a korszakomból.
Inkább ingben, meg farmerban járok, rendezettebb lettem.
A hajam is szeretném már levágatni, csak egy olyan frizurán gondolkodom, amitől nem fog látszani, hogy kopaszodom. :D
Szerintem fiatalkorban oké a lázadás, de egy időn belül túl kell lépni rajta.
Köszi a válaszokat, én is úgy gondolom, hogy le fogom nyelni a dolgot, csak így hirtelen kicsit magamba szálltam :S :)
Igen, amúgy azt végül is elfogadnám, ha csak ezért mondta volna, de hogy: Ne is mondja nekem és ne beszélgessen velem.. heh... ez akasztott ki kissé.
Utolsó hozzászólót is megértem, de nem én vagyok az egyetlen ilyen anyuka és az a véleményem, hogy ezt nem növi ki az ember. Mármint én pl. ha 24évesen, már családosan így érzem azt, hogy önmagam vagyok, akkor ez nem tinédzserkori lázadás :) Nyilván idősebb koromban nem fogok műrasztában és mondjuk platform bakancsban szaladgálni, de kornak megfelelően is meg lehet őrizni a stílusunkat, legfeljebb finomodik. Én pont ebbe a sznob világba nem szeretnék beleolvadni és nem akarom ezért föladni magam. Nyilván pl. munkahelykeresésnél attól függően hol dolgozna az ember - én is konszolidáltabban megyek. De jelenleg pont azért ez nem is érdekel, mert "normális, konszolidált" külsővel sem találok munkát egy jó ideje...
A fiamnak pedig szerencsére nem kell magyarázkodnom, nyilván ő így szeret és így tart a legszebbnek, ahogy kinézek :) Még abban a korban van, ő is és az ovitársai is, mikor még nem külső alapján ítélnek.
válasza:Én teljesen meg tudlak érteni :) 25 éves vagyok, van egy négyéves kisfiam, és mondjuk, hogy annyira nem vagyok átlagos kinézetű. Igaz, nekem ebből még nem volt sosem problémám, mármint így, a szülőkkel kapcsolatban.
Én azt vettem észre, hogy a gyerekek nem is nagyon foglalkoznak ezzel, ők még nagyon befogadók, elfogadók. Szerencsére nálunk a szülők is normálisak, én legalább is még nem hallottam vissza magammal kapcsolatban semmit.
Hozzám főleg a kisfiúk szoktak odajönni, megnézegetni a tetoválásomat :) De nem tűnik nekem úgy, hogy a szülők ezt bánnák, igaz, én se propagálom nekik a dolgot :)
Szerintem felesleges az ilyen emberekkel foglalkozni amúgy, ha az az anyuka azt mondta, hogy nem is vagy szép, ám legyen, az ízlés egy szubjektív dolog, na meg amúgy is, minden gyereknek a saját anyukája a legszebb.
Köszönöm utolsó, jó látni amúgy hogy nem vagyok egyedül :)
Mondjuk én egyik anyukával sem vagyok "szorosabb" kapcsolatba, szerintem azért is, mert mi később költöztünk ide, így nem is nagyon vannak ismerőseim, barátaim se, akikkel beszélgethetnék.
Nem mondanám, hogy egy kis, elzárt falu amúgy, mert elég nagy ( dunakanyarban pont), csak épphogy én azt vettem észre az anyukákon is, hogy a legtöbb eléggé fenn hordja az orrát, tipikusan azok a sznob családok. Pont valamelyik nap beszéltem az egyik anyukával, aki megjegyezte, hogy ő rettentően csodál, hogy így nézek ki és sugárzik rólam, hogy jól érzem magam így. Viszont azt ő is megjegyezte, hogy a többi anyukával neki is ilyen a kapcsolata, hiába próbált velük beszélgetni, olyan, mintha ez már egy kialakult, felsőbbrendű közösség lenne, ahova nem engednek be bárkit. Főleg "olyat", mint én :D
De azt hiszem, ha tényleg ilyenek, akkor nem is sokat vesztettem ezzel, nem hiszem, hogy akkor sok közös témát találnák velük. Ez a "ki tud nagyobbat mondani", túltenni a másikon, valahogy nem az én világom.
Mindenesetre nagyon köszönöm a válaszokat, jó látni, hogy nem csak ilyen negatív hozzáállású emberek vannak, mint a fent említett anyuka :)
válasza:Nekem apukám a "vadállat", mindkét karja kivarrva, kopasz, fülbevalós és pl volt egy osztálytársam, akit nem engedtek el vidámparkba, mert apum vitt volna minket. Ne érdekeljen. Büszke lesz még rád a fiad:)
14L
válasza:Nekem mindkét szülőm extrém külsővel rendelkezik, édesanyám ehhez még meglehetősen kicsapongó életet is él (még most 54 évesen is!).
Én ebbe a laza házasságba érkeztem, extrém kinézetű, hangos, bulizós szülőkhöz.
Viszont egy rossz szavam nem lehet, csodálatos, és izgalmas gyerekkorom volt, és a szüleim az életre neveltek.
Óvodában nem volt gond, büszke voltam az Anyukámra, hogy ő milyen "színes" a többiek meg unalmasak. Általános iskolában ciki volt, sokat piszkáltak. Középiskolás koromban pedig vagány volt, mindenki irigyelt a laza szüleim miatt.
Nekem minden meg volt engedve: buli, pia, cigi, extrém frizurák, smink, testékszerek.
Ehhez képest szolid kamaszkorom volt, többet dolgoztam mint buliztam.
Az öltözködésem nem átlagos (magam varrom a ruháimat, imádom h egyedi), de pl. piercinget csak most 25 évesen szúrattam. Azt jól megtanultam hogy ilyesmit nem csinálunk divatból, mert az olyan közönséges. Akkor csináltatunk testékszert vagy tetoválást, vagy bármilyen testmódosítást ha komoly indíttatást érzünk rá. És nekem ez most jött el. :) Nem cigizek, ritkán iszom, nem kenek magamra 2 kiló festéket. Stabil párkapcsolatban élek, kicsapongások nélkül.
De aki ismeri a szüleimet és rámnéz, általában rosszul ítél. :(
Pedig én büszke vagyok rájuk: embert neveltek belőlem normális értékrenddel és fel merik vállalni magukat. A mai uniformizált világban ez nagy dolog!
Most sorra hajtom végre az extrém ötleteimet, annak ellenére hogy majd szeretnék már anya lenni, és a gyermek miatt nem változtatok a külsőmön.
Attól hogy anya leszek, még "ÉN" maradok.
Ne törődj senkivel! Élj úgy, ahogy neked jó, ahogy önmagad lehetsz!
A gyermekednek nem ártasz ezzel, a többire meg tegyél magasról. Hidd el, nekünk rengeteg irigyünk van, mert fel merjük vállalni magunkat az átlaggal ellentétben. Mindenkinek vannak extrém vágyai, csak nem mindenki vállalja be, hogy eltérjen a szokványostól. És ők irigyek, mert te megtetted, és még jól is érezd magad, ne adj isten, még a kislány szépnek is látott, és ezt már nem viselte el az anyuka önérzete.
Ha meg új vagy a közösségben ne aggódj! Nekem kellett egy év hogy befogadjanak költözés után, és 4 év mire tényleg azt mondhattam hogy barátok vesznek körül, akikre számíthatok is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!