Miért van az, hogy a tömegközlekedési eszközökön, meg úgy általában ha az öregasszonyoknak valami nem tetszik, akkor ahelyett, hogy az ember szemébe mondanák, elkezdenek jó hangosan panaszkodni a barátnőjüknek?

Pistike ülve utazik a villamoson. Odamegy egy idős asszony a szatyrával - majdnem a lábára teszi -, és bár nem szól semmit, de elég egyértelműen jelzi, hogy szeretné megkapni Pistike ülőhelyét.

Mire Pistike:

- Néni, fáj a lába?

- Igen, kisfiam, fáj.

- És a néni, amikor fiatal volt, mindig átadta a helyét az idősebbeknek?

- Igen, kisfiam, mindig!

- NA LÁTJA, AZÉRT FÁJ!!! :D :D

Én ezt eddig nem tapasztaltam. Viszont az zavar, hogy valahogy engem az ilyen öregasszonyok midnig kinéznek, villamoson, megállóban, mosdóban, McDonaldsban, mindenhol, és nekem mondják el a problémáikat, hogy fáj a lábuk, a bátyjuk kórházba került, újra kell festeni a hajukat, ésatöbbi. Nem tudom, miért vagyok nekik ennyire szimpatikus nekik :D

Amúgy az ilyen konfliktusok kezelésére, kapásból nem ülök le metrón, villamoson, buszon és HÉV-en pedig szinte mindig van több üre shely, hogy ne kelljen panaszkodni, hogy nem adjuk át a helyünket. Szerintem ez a legegyszerűbb megoldás, és elkerülöd.