Azoknak a mozdonyvezetőknek, akiknek öngyilkos ugrott a vonatuk alá, segítenek valahogy a trauma feldolgozásában?

Apám mozdonyvezetőként kezdte, most munkavédelmis, és jár ki helyszínelni halálos balesetekhez is, legutóbb egy olyan balesetet kellett vizsgálnia, ahol darabokra szakította az embert a vonat. Ő soha nem járt ezzel pszichológushoz (soha nem is rendeltek ki mellé ilyen segítséget), de sose beszél róla, magában próbálja rendezni.

Egy baratom hevvezeto, es rogton az elso szolgalati napjan megvolt az elso ongyilkosa, meg mellette ult vmi vizsgabiztos. Mindent szabalyosan csinalt. Leszallt, elmondta a rendoroknek mi tortent, ragyujtott es ennyi. Masnap vezetett, se tappenz, se psziho.

Ez emberfüggő. Kedvesem apja is mozdonyvezető volt, befordult elé egy Lada, 5 ember ült benne, kisebbségiek, egy sem élte túl. Természetesen még a falubeliek jöttek volna lincselni, szerencsére a rendőrök előbb értek oda, de ez még régebben volt, 2000 előtt. Azután nem sokkal nyugdíjazták, és fel szokta emlegetni a történetet, tehát biztos, hogy mélyen érintette a dolog, de nem lehet mit csinálni, ő nem volt hibás, és az élet megy tovább.