Miert en vagyok ennyire szerencsetlen, masok elete tokeletes?
Vannak az "Ivettek" meg a "Norik" (ezek olyan noi nevek, amikrol rogton eszembe jut az adott unszimpatikus szemely, bocsi attol akit igy hivnak!), szoval, vannak ok es vagyok en. Oket korulrajongjak, nagy a tarsasagi eletuk, jol tanulnak, es mindent olyan egyszeruen es finoman csinalnak. A boruk barna, a foguk hofeher a hajuk csillogo.
Na, es vagyok en. En vagy jol tanulok es nincsenek barataim, vagy vannak paran, de a tanulmanyi eredmenyem romlik. Pasi a kozelbe sincsen. Amihez hozzanyulok az eltorik, szetszakad, leesik, elreped es a tobbi. Olyan vagyok, mint elefant a porcelanboltban. Alkatra abszolut nem, teljesen normalis a sulyom, megis olyan otrombanak erzem magam. Nem volt ez mindig igy, voltam en is "Ivett", de mostanaban nem jon ossze semmi. Nem tudom mit tehetnek mar, olyan, mint egy "negativ spiral" amiben egyre lejjebb kerulok. A fiu barataim mindig heccelnek, ami nekik vicces, nekem banto. Epp ezert mar tudatosan probalom kerulni oket, de akkor jonnek, hogy "mi a baj", "miert vagy ilyen"? Valaszolni nem akarok, mert akkor persze en nem ertenem a humort. Az onbizalmam erosen kezd megfogyatkozni es a jelenlegi kornyezetem egyre csak ront rajta. Hogy ne vegyem fel ezeket a dolgokat? Mit csinaljak, hogy visszanyerjem a regi onmagam, aki mert vallalni sajat magat?
Hány éves vagy?
A szüleid mit mondtak?
Nem vagy kicsit depressziós?:(
Miért nem hülyéskedsz velük te is??
Mivel bántanak?
Olyan nincs, hogy valaki szerencsétlen, és hogy valaki tökéletlen...
Mindenkiben van valami jó, ezért nem lehet senkire sem mondani, hogy szerencsétlen. De olykor senki sem tökéletes. Mindenkiben van hiba, mindenki hibádzik. Gondolj bele jobban, ha azok, akik téged nem szeretnek, otthon lehet, hogy sokat ügyetlenkednek, meg ilyesmi...
Biztos neked is van olyan erényed, amiben jó vagy. Na látod, nem is vagy szerencsétlen! :)
Egy időben én is így éreztem, egy gyáva kislány voltam, nagyon érzékeny, meg nem mertem visszaszólni, ha valaki beszólt nekem. Nagyon sokan utáltak egy időben, lehet, még most is van bő ilyen tábor, de a sarkamra álltam.
Felbátorodtam, még most is hamar megsértődők (érzékenység), de nagyon lobbanékony vagyok. Most már vissza is szólok másnak, nem szeretnék gyáva maradni. Még szereztem pár barátot is.
Én rossz kedvemben, vagy ha mondjuk én is hasonló helyzetben érzem magam veled, sportolok vagy simogatom a cicámat. Megnyugtatónak tartom, bár nem tudom, te hogy vagy vele.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe segítségképpen (ha ez segítségnek nevezhető).
12/L
" Alkatra abszolut nem, teljesen normalis a sulyom, megis olyan otrombanak erzem magam."
Szóval önbizalomhiányod van. Ezen változtass.
"Nem tudom mit tehetnek mar, olyan, mint egy "negativ spiral" amiben egyre lejjebb kerulok"
Ezt eltaláltad. Van egy elméleted (vannak az ivettek, tehát a sikeresek, és vannak a lúzerek, köztük te), annak megfelelően viselkedsz, ennek megfelelően kudarcok érnek, így megerősítést kap az elméleted és egyre jobban beletanulsz a lúzer szerepbe. Ezt a körfolyamatot meg lehet fordítani természetesen.
"Mit csinaljak, hogy visszanyerjem a regi onmagam, aki mert vallalni sajat magat?"
Ha nem voltál mindig ilyen, akkor meg kell keresni, mi az egésznek az oka, mi volt az az ok, ami egy ideig nem mutatkozott meg, de egyszer kitört és elindította a káros folyamatot. Ezek nem triviális kérdések, fordulj pszichológushoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!