Aki nem szeret olvasni, az miért nem szeret?

Bocsi, én szeretek olvasni, viszont ez engem is érdekel, kérdezgettem is már sokaktól.

Kétféle embertől hallottam már ezt a "nem szeretek olvasni" dolgot. Az egyik az, aki egyszerűen csak nincs hozzászokva, mert úgy nőtt fel, hogy az olvasás nem kapott szerepet nála a szórakozási lehetőségek között.

A másik, akinek egyszerűen nehézséget okoz az olvasás. Vagy mert diszlexiás vagy ilyesmi, vagy csak simán nem megy neki az értő olvasás. Rengeteg funkcionális analfabéta van, akik ugyan ismerik az összes betűt, elviekben tudnak olvasni, de már az nehézséget okoz nekik, hogy egy mondat értelmét megfejtsék. Akinek ez ilyen nehezen megy, az nem fog élvezetet találni az olvasásban. Nem tud a történetre figyelni, mert folyamatosan meg kell állnia értelmezni a leírtakat.

Esetleg rossz a szeme és fárasztó neki az olvasás.

Diszlexiás és ezért fárasztó az olvasás.

Magolós típus, aki eleve nem tud szöveget értelmezni, nem tudja vizuálisan maga előtt látni a történetet, ami miatt csak olvassa, olvassa a sorokat, de nem tudja elképzelni.

Elkalandozós típus, aki egy idő után azon kapja magát, hogy már vagy fél oldalt úgy olvasott el, hogy azt sem tudja mit olvasott. Én az utóbbiba tartozom, de ettől függetlenül szeretek olvasni, ha érdekes a könyv. Egyszerűen magam sem értem, hogy hogyan tudok úgy olvasni, hogy közben elkezd az agyam máshol járni, de ilyenkor kénytelen vagyok újra olvasni azt a részt.

Talán még nem találkozott neki való könyvvel. Nincs olyan, hogy valaki szeret vagy nem szeret olvasni. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy szeretek enni. Ez sem lehet igaz, mert nem szeretem a világ összes kajáját. Az a lényeg, hogy milyen ételt tesznek az ember elé.

Az olvasásban a történet, a mondanivaló a lényeg, amit olvasol, nem pedig maga az olvasás tevékenysége, hogy papíron lévő betűket nézel a szemeddel. Tehát csakis könyv függő, hogy valakinek élvezetet okoz-e. (Kívéve az első által említetteket, ahol technikai nehézségekről van szó.) Sajnos sok fiatal kedvét azzal veszik el, hogy valami magasabbrendűnek beállított, sznob kultúrtevékenységként állítják be az olvasást, olvasni kell, mert különben egy műveletlen bunkó vagy, jajj, miért nem olvasol, hú te ezt még nem is olvastad? stb. Így nem is csoda, ha elfordulnak tőle.

Valamikor nagyon szerettem, rengeteget olvastam, több könyvet is párhuzamosan. Tagja voltam valamilyen könyvtárnak azóta, hogy megismerkedtem a betűkkel. Kb. 35 lehettem úgy emlékszem, amikor egyre több könyvet vittem vissza olvasatlanul. Lelkesen belekezdtem, de pár oldal után elvesztettem az érdeklődésemet. Jártam még egy darabig, de szinte csak megszokásból. 10-ből jó ha 1 könyvet végig olvastam. Most 45 vagyok, gyakorlatilag egyáltalán nem olvasok. A valamikori kedvenc írómtól vettem egy könyvet vagy 3 éve. El is kezdtem, de már azt sem fejeztem be.

Emlékszem, nagyon jó érzés volt belemerülni egy-egy jó történetbe, másik világba, de már nincs meg ez a képességem, ezért nem vonzanak a könyvek ma már.

Így én nem ítélem el azokat, akik nem olvasnak. Senki nem foglalkozik önként azzal, ami nem jelent számára élményt.