Normális ha 14 évesen utálom a körülöttem levőket és rühellem a zajt?

Még rengeteg időm van élni (...és mi van ha nem?...)-tudom pont.

De én így nem vagyok hajlandó élni, hogy mindenki körülöttem meg van zakkanva (esetleg én vagyok?): az emberek nem emberek-vadállatok. Kezdem úgy érezni, hogy az "emberiség" miatt egyszer megölöm magam; mert hogy minden osztálytársam, környeztemben élő embernek csak a külső számít, meg az hogy épp jól tanuljak, csak azért, hogy anyuci-apuci nehogy megvonja tőlem a netezést, és a sminkelést, na engem ez teljes mértékben felháborít. Nem kéne magamra vennem...

de ez, hogy nap mint nap azt élem át, hogy újabb és újabb fényképek itt és ott, ezzel és ezzel, így pucsítók, úgy pózolok, így tolom a "sz.rok" fejet, a duck face-m meg teljesen szánalmas...

meg ez a gyerekesség körülöttem (megeshet jómagam vagyok az)... neked szabad, akkor nekem miért nem? fel háborodnak a tanárokon, pedig szerintem van, hogy tök jogosan kérik az ellenőrzőt, meg az hogy visszapofáznak. Esküszöm, az ilyen dolgoktól már gyakran sírni, sőt hányni tudnék.

Kb 2 hónapja vagyok emiatt teljesen kiborulva, hogy az emberiség miért ilyen degenerált pattanás??? jó hogy nem szabad nyomogatni, de én esküszöm kinyomnám.

És... ez a megélhetetlenség, többek között itt Magyarországon...

Jaj és a zajra visszatérve... mostanában azt kívánom süket lennék, legalább 10 percre, hogy megtapasztaljam milyen is. Mert utálom a zajt-melegem lesz hirtelen, megfájdul a fejem, hányingerem lesz, és emiatt én magam is ordítani tudnék. Ezért szeretek magamba fordulni, és csöndben el lenni, mintsem társaságban. Amúgy is vagyok olyan önző, hogy magammal szeretek lenni. Most miért ne?

Lehet hogy ez kamaszkori mizéria, de kb 2 hónapja jöttem rá, hogy nekem ez a nagy bajom, már évek óta. (a társadalommal leginkább 1 éve, a zajjal meg már kiskorom óta bajom van).

Mit tudnék tenni, hogy elnyomjam az idiótaságot és a zajokat?