Mit tehet az ember, ha semmilye sincs?
Huh, hát ez elég kellemetlen dolog... Vannak ilyen szervezetek, akik etetik a hajléktalanokat, csak az a gond, hogy onnan sincs kiút, örökre ott ragadsz. Nem tudom, egy pasi mit tehet (szerintem Te az vagy), de én ilyen helyzetben elmennék apácának, k*rvának, táncoslánynak.
Ha férfi lennék, a legjobb ruhámban kifeküdnék a járda közepére, és hagynám, hogy kihívják értem a mentőket, aztán előadnám, hogy nem emlékszem semmire. Persze ezzel is max csak időt nyersz, de az fix, hogy valami kórházi dolgozó szívébe megpróbálnám belopni magam, kortól és nemtől függetlenül (és itt most nem feltétlenül szerelmi kapcsolatszövögetésre gondolok).
első lépésben be kell menni az önkormányzathoz, és megkérdezni, hogy van-e lehetőség szociális bérlakásra, illetve a munkaügyi központba, bejelentkezni munkanélkülinek. Itt felajánlhatnak közmunkát, vagy elküldhetnek valamilyen képzésre (ha még van rá keretük)
Valamint meg tudod magadat húzni átmeneti szálláson, ahol meg tudják mondani valami csoportnak/szervezetnek a nevét, akik visszaintegrálással vagy segítségnyújtással foglalkoznak, és hátha azok tudnak valami lehetőséget mutatni. Alapvető cél ilyenkor valamiféle lakhatás és valamiféle jövedelem összehozása.
Mellesleg úgy gondolom, hogy ez a helyzet veled éppen nem áll fenn, mivel itt netezel stb, inkább olyan, mintha valami életvezetési, "kapunyitási", önbizalmi, kapcsolatrendszeri pánikban lennél és ez a pánikod nyilvánul meg ebben a felvetésben.
(második voltam)
Ha nincs semmi vagyonom, és utcára kerülök, első dolgom lenne hajlék után nézni. Mivel "tápos" vagyok és a sztori szerint semmim nincs, így meglopni sem tudnak: mennék a hajléktalanszállóra (erdőben, sátorban nekem másfél óra alatt végem lenne). Ezután bejelentkeznék a munkanélküli hivatalba és várnám, hogy hívjanak, addig pedig a rajztudásommal napi pár ezret össze tudnék kaparni utcai portrérajzolással, vagy grafikákat árulnék aluljáróban.. ha nem veszik, megpróbálnék koldulni (jelenleg azt mondom, nem lenne pofám, de ott és akkor a legnagyobb szükségben biztos vagyok, hogy ez lenne a legkisebb bajom). Mivel szállásom van a szállón, pénzt zsemlére összekaparnék, így ezzel eltengnék, míg nem lesz egy normális munkám (itt a közmunka is annak számít). Az első fizetésemből olyan ruhát vennék magamnak, amiből állásinterjúra tudok menni anélkül, hogy látnák rajtam, honnan jövök, még akkor is, ha emiatt zsemlére sem marad majd. De ápoltan, szép ruhában járnám a várost, nincs-e szükség takarítónőre, akármire. Ha megszánnak, lesz minimálbérem. Ebből már egy szobát tudok magamnak valahol bérelni, és nyomorogni fogok továbbra is, de innen már lesz kiút.
Elég idealista, tudom:)
A "nulláról" ahogy te írtad is bármit fel lehet építeni. Nem egy milliomos, milliárdos van akinek semmilye sem volt és akár az utcáról a nullából épített fel mindent.
Ilyen pl Robert Kiyosaki. Igaz ő némi segítséget kapott. Viszont két céget vitt előtte csődbe és a harmadik lett sikeres. Vannak erre magyar példák is, akiknek semmilyük nem volt, aztán felépítettek (házat, autót stb) komoly egzisztenciát. Majd elvesztettek mindent (kezesség miatt), aztán az egészet kezdték előlről és ma több van nekik, mint valaha is volt.
Egyszer hallottam egy afrikai nőnek a történetét akinek semmije sem volt csak egy olyan férje aki nem szerette meg 6 gyereke. A 6 gyerekkel elszökött Párizsba majd ott éltek először koldult majd végül felépítette a mostani életét. Azóta házat vett minden testvérének és az anyjának is.
Ha valaki saját magáról nem hiszi el, hogy meg tud valamit valósítani akkor hogyan akar bármit is elérni?
"Akár azt hiszed, hogy meg tudod csinálni akár azt, hogy nem, mindenképp igazad van."
Henry Ford
A saját helyzetem csakis rajtam múlik senki máson.
Keres egy közösséget, legyen az egyház, vagy szeretetszolgálat, vagy szekta, és önkéntes munkát vállal, kosztért kvártéért!
Addig nincs gond amíg vannak iratai az embernek, akkor van gáz ha már se személyi, se lakcimkártya nincs, onnatól lőttek a hivatalos dolgoknak legyen az bármi.
Bocs, de annyira zavar:
semmiJE
Köszönöm az eddigi válaszokat. Sokan úgy gondolkodnak, hogy néhány szerencsés esetet említenek. Az a helyzet, hogy a szerencsésre nem lehet számítani, pont azért szerencse.
A lakhatás megoldása lényeges, de biztosan nem oldható meg minimálbéres munkából, amit talán, nagyon nagy szerencsével kaphat az ember. Még normális körülmények közt élő embereknek sincs munkájuk, akik mindent be tudnak vetni ennek érdekében. Egy hajléktalannak nem sok esélye lehet ebben sem.
A hajléktalan szállón éldegélés természetesen nem megoldás. Nem tudom milyen lehet, biztos rá fogok nézni, de ha még a hajléktalan is inkább az utcán él...
Nem hinném, hogy a "normális" út működne. Ezzel nem azt mondom, hogy törvényt szegve lehetne csak kikerülni a hajléktalan helyzetből, hanem valami alternatíva kell. Leginkább ezért van a kérdés.
"Csak akkor tehetsz meg mindent, ha már semmid sincs."
Harcosok klubja
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!