Mit jelent felnőttnek lenni?

Hát először akkor éreztem igazán felnőttnek magam, mikor 18 évesen anyukám nagyon beteg lett, és az egyetem helyett dolgoznom kellett, hogy megéljünk. Számlákat kellett intéznem, hivatalos ügyeket, hasonlókat.

Aztán másodszor akkor éreztem magam igazán felnőttnek, mikor elköltöztem tőle albérletbe (miután meggyógyult). Ugyanúgy mentek a dolgok, csak a saját számláim fizettem, főztem, hasonlók.

Sajnos akkor éreztem leginkább felnőttnek magam, mikor anyu pár éve meghalt.

A felnőttség elsősorban felelősségteljes gondolkodás. Az igazi felnőtt felteszi a kérdést: "Ki Vagyok Én?" és felelős választ is ad rá, majd ezután minden további döntését ezzel a Válasszal állítja összhangba, ha pedig esetleg rádöbben, hogy a választ túlhaladta, akkor új választ ad és ahhoz kezdi el tartani magát.

A legfontosabb válasz az "Ember vagyok." - és ezután mindenben ehhez tartja magát, mindegy hogy mi a munkája vagy hogy van-e párkapcsolata, lehet mentős, tanár vagy üzletemben, mindig igyekszik ezt visszaigazolni önmagának, másoknak, a világnak. (Az embert az különbözteti meg minőségi értelemben az állattól, hogy felelősségteljesen dönt.)

A felnőtt ezért általában érzelmileg közel sebezhetetlen, mert önmagát nem a cselekedeteire kapott reakciókban határozza meg, hanem a saját döntéseiben és erőfeszítéseiben. Ez nagyon kevés "felnőttre" jellemző egyébként, de néha jellemző gyerekekre is. Van hogy egy gyerek igazából felnőtt, ahogy néha egy felnőtt meg még gyerek; ezért.

A legtöbb gyerek úgy válik felnőtté, hogy megtapasztalja, milyen nem felnőttnek lenni, kvázi fejjel nekimegy a sötét szoba falának így térképezve fel a szobát, és a sok púptól a fején kialakul egy kép arról, hogy meddig lehet elmenni és meddig nem. Ez van amögött a nagyon félreértett "carpe diem"-filozófia mögött.

Pedig sokkal egyszerűbben is elérhető. Az igazi felnőttség pusztán egy olyan döntés, egy olyan válasz arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?", amellyel hű maradsz másokhoz és így önmagadhoz, majd pedig az erőfeszítés, mellyel hű maradsz magához a válaszhoz.

Idézet:

"Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoz érte." /Varga Endre Gábor/