Szerintetek hány éves korig való az, hogy vkinek kitűzői legyenek (zenei), hogy a szobájában rockos poszterek legyenek (nem rengeteg, kb. egy ajtónyi), bandás táskája legyen, olyan stílusú ruhái legyenek, amit szeret?
Van alsó korhatár?
Az, hogy vkinek oylan stílusú ruhái legyenek, amit szeret, az korhoz kötött? Most csak arra gondolok, h inkább fekete, de azért elegáns, szóval nem ilyen szegecses, vagy ilyesmi.
Van egy tanárnőnk, mindig feketében jár, kb 40-50 között járhat, a szobája fala is fekete (volt osztálya mesélte, mikor voltak nála egyszer), és összességében állati jó a stílusa. Vagy van egy másik, aki nem ilyen rockeres, de sajátos a stílusa, így nem lehet elmondani, de neki sem olyan csinibabás.
Nem róluk szól a kérdés, csak eszembe jutottak, miközben kiírtam, mert velük kapcsolatban azt jófejségnek tartjuk. Úgy érzem, vannak emberek, akik nem tudják levetnia stílusukat. Mit gondoltok erről? Elsősorban a nagy kérdésre válaszoljatok, légyszíves, a többi, a tanáros kiegészítés.
Nekem a padödö ugrott be a kitűzőkről! :-))
Szerintem az ilyen mértékű rajongás minden korban gáz, de még elmegy, ha az érettségi kora után már elfelejti ezeket.
A zenéket meg a kacatoktól függetlenül is lehet hallgatni.
Egyébként meg mindenkinek magánügye mindez. Attól, mert ezt én nevetségesnek tartom, nem fogom az ilyen embereket kinevetni vagy bármi egyéb, hisz semmi kárt nem okoznak nekem ezzel. Azt hiszem másokat utánoznak, majmolnak ők, és így a saját egyéniségük csak később fejlődik ki.
Tehát 18-19 év. Fősulis/egyetemista már ne csináljon ilyet...
Nincs semmilyen korhatár. Mondjuk egy hatévesnek magától ritkán jut eszébe ilyesmi, - esetleg akkor, ha a szülei is alternatív beállítottságúak, vagy ha a média manipulációja már ennyire durva.
Egy tinédzserre még mondhatjuk, hogy csak divatból csinálja, vagy hogy kinövi, én is elég sok olyan embert ismertem, akik így tettek, - ez része az identitáskeresésnek, de ha valakinek az identitásává válik ez a rocker izé, az életstílusának része lesz, akkor már nem fogja őt érdekelni, hogy mások mit gondolnak róla. Mindenkinek nem lehet megfelelni, aki pedig attól érzi jól magát, hogy azon bosszankodik, miért nem visel minden felnőtt nő konszolidált ruhákat, munkahelyen kiskosztümöt, hát csinálja, és érezze rosszul magát amiatt, hogy irigyli mások merészségét és autentikusságát.
Persze annyi önismeret azért kell, hogy az ember el tudja dönteni, kibírja-e, hogy mások megítélik és esetleg nem kap meg bizonyos munkákat azért, mert extrémebb módon öltözik, bár egy dekoratív és egyéni stílus akár még jó pont is lehet.
Mondjuk a kitűzők, bandás pólók, poszterek nekem sosem tűntek szimpatikusnak. Olyan, mintha más emberek személyiségével hirdetném, hogy milyen egyéni vagyok. Élő reklámtábla érzés.
Nem feltétlenül utánzásra gondoltam. :) Ha egy zenekaros pólót veszel fel, az több dolgot is jelenthet: mondjuk elsősorban azt, hogy odáig meg vissza vagy a zenéjüktől, és látni akarod, hogy mások is lássák, hogy szereted, vagy mások is megismerjék, de ez csak egy a jelentésrétegek közül. (Olyan pólót még nem láttam, amin Bach, Mozart vagy más zenészek lennének. :) ) Sok esetben a zenekartagok életstílusa, vagy világszemlélete is megfog: a lázadás, szabadság, vagy amitől épp eredetinek és autentikusnak tűnnek, meg úgy általában az is szimpatikus az embernek, ha valaki híres és halálra keresi magát ezzel, ill. azzal foglalkozik, ami a hobbija valószínűleg, legalábbis kevesen gondolják, hogy zenészként dolgozni olyan megerőltető lenne. - Ebből részesülni úgy tudunk legkönnyebben, ha rajongunk érte: hallgatjuk, amit csinál, figyeljük a róla szóló cikkeket, esetleg elmegyünk egy koncertre és hordjuk a pólóját, kitűzőjét - ezek a dolgok majdnem testközelbe helyezik. Ha szereted őket, és ezt hirdeted, meg nagyjából leutánzod a stílust, akkor te is olyan vagy, mint ők, a fent említett remek tulajdonságokra gondolva, vagy olyanná szeretnél válni - ez lenne a dolog lényege, - és ez a fogyasztói társadalom úgy légy egyéni, hogy tömegcikkeket fogyasztasz paradoxonja.
Bocs az ömlengésért. :D És nyugodtan vitatkozz velem, ha túláltalánosítottam.
Ezek tudattalan dolgok.
Egyébként a rajongás természete ez. Sosem olyan emberekért rajongunk, akik egy szinten állnak velünk bármilyen szempontból. Mindig felfelé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!