Egy antiszociális személyt hogyan lehet visszarehabilitálni a társadalomba?
Én szándékosan vagyok csendes pár éve. Ráadásul hamar elkezdek piszkosul unatkozni az ilyen baráti dumapartikon, meg általában minden olyan tevékenységtől, ami nem kellemes, nem hasznos senkinek. Nem tévézek, így legtöbbször nincs mihez hozzászólnom, helyben meg úgy tűnik nincs élet. Mi a baj ezzel? Így van, és kész. Ebből gazdálkodunk. Ami nincs, azzal nincs mit kezdeni.
Egy-két olyan barátom azért mindig akad, akivel lehet úgy is elővenni dolgokat egy beszélgetésben, hogy megyünk vele valamire mind. Mert ugye náluk is hiányzik az a fura belső igény, hogy együtt szóljunk le másokat, vagy együtt nyavalyogjunk és bosszankodjunk, hogy nekünk de rossz. Attól, hogy a többség igazi wtf ember, meg nem ők lesznek az egészségesek.
"Mert ugye náluk is hiányzik az a fura belső igény, hogy együtt szóljunk le másokat, vagy együtt nyavalyogjunk és bosszankodjunk, hogy nekünk de rossz."
Nekem is csak pár ilyen ismerősöm van, akiből hiányzik ez az igény. És ha nem vagyok hajlandó részt venni mások leszólásában, háta mögött kigúnyolásában, akkor vagy álszent vagyok vagy "túl jó" (??). Vicces... :)
Nekem is volt egy ilyen kollégám.
Azért gyűlölt mert én nem akartam hozzászólni, ahhoz, hogy ő miket mond más emberkről. Legyen az egy nagyon egyszerű kis dolog, hogy nem mosogatott el maga után és ezért kitört néla a világháború és mindennek elhordta. Nekem mindig csak ennyi volt rá válaszom: Igen, és? (Mintha tényleg nem tudnám, hogy ő most fikázz.
Mikor közölte, hogy ja ő csak mondja, akkor visszareagáltam annyit, hogy "jaaa, jó"...
Nem akartam részt venni az ilyen arrogáns, aljas beszélgetésekben. Persze ezek után én is gyűlölve lettem. Ha vettem egy nagy levegőt, másnap már azt hallottam, hogy leköptem őt....
(Nem is dolgozik már itt:))
"Nem akartam részt venni az ilyen arrogáns, aljas beszélgetésekben. Persze ezek után én is gyűlölve lettem. Ha vettem egy nagy levegőt, másnap már azt hallottam, hogy leköptem őt....
(Nem is dolgozik már itt:))"
Mintha csak én írtam volna. :) Azzal a különbséggel, hogy az utolsó, zárójeles mondatnál az alany én lennék: nem is dolgozom már ott. Hát igen, ők voltak többségben, nem bírtam tovább. :/ És ez már nem egy helyen volt így. Voltak olyanok is, akikben még nem is lett volna annyi rosszindulat, de nem is voltak erős jelleműek, olyan "langyosak", akik alkalmazkodnak, és hagyják magukat sodorni az árral, na ők is a többséghez csatlakoztak, és ezt még fájóbb volt látni. És ezek a ferdítések... X megkérdezi Y-t, hogy kér-e csokit. Y felel, "köszönöm, most nem kérek". Másnap X meséli a többieknek (Y most nincs jelen), hogy "Y tegnap itt hisztizett, hogy ő nem hajlandó édességet enni, mert félti az alakját". ????? És akik tegnap jelen voltak, azok se szólnak rá, hogy miért kell kitalálni nem létező dolgokat, csak kussban ülnek, és ha én viszont ki vagyok akadva ezen, akkor velem van a baj, hogy piti dolgokkal foglalkozom, de nem piti, mert nem az a lényeg, hogy csoki vagy nem csoki, hogy édesség vagy nem édesség, hanem, hogy a másik szájába ad olyat, amit nem mondott, függetlenül attól, hogy mi az. Na de nem akarok panaszkodni. :)) De tényleg szinte mindenhol ez volt, remélem, találok majd vmi normális helyet. :)
"Elég sok antiszociális ember maszkal mindenfelé, de ők nem azok, akik hajlamosak lennének megkérdőjelezni, hogy minden rendben van velük..."
Igen, ezt az antiszociális szót akkor nem jól használtam. Talán a társaságkerülő megfelelőbb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!