Ha némely emberek minden különösebb ok nélkül ellenszenvesek, irritálnak vagy félelmetesek, akkor bennem van a hiba?

Lehet akkor, hogy a sima ellenszenv nem is baj, csak az, hogyha már erős indulatok is társulnak hozzá? Mert ha valami vagy valaki érzelmileg fel tud zaklatni, akkor annak komoly oka van. Egyébként nekem is volt olyan, hogy egy ellenszenves embert meg akartam kedvelni, de sehogy se ment, borsózott tőle a hátam. Csak nem álltam meg sajnos itt, hanem elkezdetem magamat hergelni, hogy ez tényleg egy utálatos ember, és jobban is teszem, ha elutasítom. Ezzel viszont csak a saját mindennapjaimat keserítettem meg, hogy magamban mérgelődtem. Az a baj, hogy senki sem semleges nekem, mindenkit ösztönösen be akarok rakni egy jó vagy rossz kategóriába. Tudom, hogy ez nagyon helytelen, mert nem lenne szabad ítélkezni. Talán az ember önvédelemből rakja a másikat a rossz kategóriájába, hogy önigazolást szerezzen. És talán ezt kellene levetkőzni és megérteni, hogy nem kell védekezni, hisz nincs mitől félni, nem támad senki.

Nem gondolom, hogy minddel szimpatizálnom kell, a 15.23-asban írtam, mit gondolok erről.

Az oké, hogy a félelem meg az óvatosság természetes, de nem biztos, hogy hasznos is. Mert lehet, hogy csak egy arnyos kiskutya hatalmas árnyékától félünk. A másik meg, hogy nálam a szimpatikus - antipatikus arány egyre változik, az utóbbiak "javára". Végül már mindenkit ellenségnek fogok érezni? :/