Alapjaiban renget meg?

Erről A tanú c. film híres mondata jut eszembe:

"Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk."

Az, hogy te kevésbé fogod-e szeretni a csúf lányodat a szereteted egy próbatétele. Az igaz szeretet nem válogat szép és csúf között, az csak ad. Aki csak a szép és egészséges gyerekét szereti, az elsősorban valami más egészen mást szeret: azt, hogy Neki van egy szép és egészséges gyereke, hogy Ő anya/apa, hogy Ő ilyen géneket ad tovább. Aki a gyermekét szereti, annak nem számít, hogy szép, vagy csúf, egészséges, vagy torz, jó eszű, vagy buta, vagy elmebeteg. Sőt, aki nyitott szemmel jár a mai világban, az talán nem is hoz a világra gyereket, hanem észreveszi, hogy sok örökbefogadásra váró gyerek van, aki szeretne szerető családba kerülni. Ehhez képest még a meddő párok is gyakran foggal-körömmel küzdenek azért, hogy Saját gyerekük legyen. Ők vajon mit szeretnek? Elsősorban egy vágyat.

Sajnos csak kevesen képesek az önzetlen szeretetre, és nem is elítélendő, aki nem képes rá, viszont tiszteletreméltó az, aki igen. Furcsa mód, pont az önzés az egyik első lépés az önzetlen szeretet eléréséhez, mert ha képes vagy szeretni magad (minden hibáddal együtt), akkor nem vagy rászorulva mások szeretetére (az más, hogy ettől függetlenül jól esik, de akkor sem függsz tőle). Akiben nincs ennyi önzés, az aláveti magát mások szeretetének, és szabályosan éhezi azt. Az ilyenek végeredménye a "se veled, se nélküled" állapot, a "szükségem van rád" sztereotípiák.