Meddig egészséges a nem aggódás? Vagy ez már kóros nemtörődömség?

Nem aggódok semmi miatt. Felőlem történhet akármi. Úgyis minden így jó, ahogy van, és ahogy lesz.

Ez miatt gyakran kerülök összetűzésbe más emberekkel, mert ha feldobnak valami témát, amin lehet vitatkozni, kifejezni tetszésünket-de inkább nem tetszésünket, általában semleges maradok, mindegy. Olvastam valahol, ezt a gyenge emberek mondják.

Régebben én sem voltam ilyen, sőt elég aggódós is voltam, de arra jöttem rá, hogy a múlt súlyai, olyanok, mint egy láncra kötött ólomgolyó, amik lehúznak a tengerben. De ilyen a jövő is, csak akkor azon aggódunk, ami még nem történt meg.

Tehát attól, hogy nem vagyok aggódós típus, nem vagyok lusta. Sok dolog érdekel, már nem lazsálok.

De gyakran elgondolkozom ezen, ez normális-e, vagy kóros? Ti mit gondoltok?