Van erre bármiféle egészséges/logikus magyarázat?

Van rá magyarázat, mégpedig az, hogy ebben te is hibás vagy.

Lehet, hogy az első megérzésed becsap, de ennek ellenére hagyod hogy uralkodjon rajtad.

Nem biztos hogy a rossznak tűnő környezet/ember rossz is.

Tudod, "ki hogy él, úgy ítél".

"Hogy egy ember a puszta megjelenésével/viselkedésével/személyiségével képes teljesen elvenni a kedvem?"

Nem mindenki kellemes ember. És nem mindenkinek kell szükségszerűen szimpatikusnak lennie neked.

De ha elromlik a kedved attól, hogy meglátsz valakit, pedig komoly konfliktus sincs köztetek, az viszont túlérzékenység a részedről.

Nem feltétlenül csak ő hibás ebben, a te reakciód is túlzó. Normális esetben aki nem szimpatikus, azzal egyszerűen nem kell foglalkozni. Más ember nem foglalkozik hosszasan azzal, hogy valakit miért utál.

Szerintem valami vonz is téged ebben az illetőben, csak magadnak se mered bevallani.