Miért szégyen az, ha valakinek van pénze, gazdag?

"valaki tisztességesen, kemény melóval szedte össze a vagyonát"

Az sokkal idegesítőbb.

Ha minden gazdag lopná a pénzét, akkor a szegények csak legyintenének, hogy "á, ezek lopnak, mi viszont tisztességesek vagyunk, mert tudjuk, hogy a pénz nem minden".

Az viszont, ha "tisztességes"-en is lehet gazdagodni, kétségbeesett gyűlöletet vált ki a szegényekből.

Nem kell ezt szeretni, de meg lehet érteni.

54 %-osnak igaza van. A szegényebbek szokták sokat mondani hogy sokkal jobb szegénynek de tisztességesnek lenni mint gazdag tolvajnak. Ebből is látszik mennyire nem akarnak arra gondolni hogy léteznek gazdag ÉS tisztességes emberek is. Nem szeretnek erre gondolni mert az azt jelentené hogy nincs joguk válogatás nélkül minden gazdag embert utálni. Egyszerűbb az összeset látatlanban elítélni és egy nyomorult papírdarabot hibáztatni a saját boldogtalanságukért (mert aki így irigykedik az azért csinálja mert boldogtalan, akár szegény akár gazdag, aki szegény de elégedett az életével az nem általánosít és nem érez késztetést hogy szidja a gazdagokat).

Ugyanakkor aláírom hogy sajnos a gazdagok többsége elkényeztetett és beképzelt (nem az összes hanem a többségük!).

Az pedig elég érdekes hogy a tehetősek közül a beképzeltek ugyanazért nézi le a szegényeket mint amiért a szegények közül az irigyek a gazdagokat: mert mindkét tábornak kell az önigazolás, illetve valójában mindkét tábornak túl fontos a pénz! Csak az egyiknek van, a másiknak meg nincs. Előbbiek a pénzen felül semmit nem tudnak felmutatni mint értéket az életükben (nem is akarnak hiszen azt hiszik azon kívül nem számít semmi se), utóbbiak pedig értéktelennek érzik magukat mert nincs pénzük, kisebbségi komplexusukat a gazdagok mellett pedig csak úgy képesek valamelyest csökkenteni ha elkezdik becsmérelni a gazdagokat. Az ő kedvenc mondásuk hogy "a pénz nem boldogít", miközben valójában arra gondolnak ilyenkor hogy szerintük "a pénz boldogtalanná tesz". Pedig "a pénz nem boldogít" azt jelenti hogy a boldogság nem az anyagi helyzet függvénye, akár szegény vagy akár gazdag ugyanannyi esélyed van a boldogságra. Gazdagként is.

Minden a fejben dől el nem pedig a pénztárcában.

Az a szégyen, ha tisztességtelenül szerezte, az meg még nagyobb, ha s*ggfejként jár-kel a világban, és elvárja, hogy hanyattessenek tőle az emberek csak azért, mert neki van pénze.

Itthon ez főleg a rendszerváltás környékén megtollasodott "vállalkozókra" igaz.

Fogalmam sincs:

De szégyelltem már magam azért mert élnek a szüleim, mert normálisak, mert van házunk, sőt még kocsink is, mert tanulhattam, mert támogattak, mert nyaralni vittek,mert voltam külföldön mert volt rendes ruhám.

Most éppen azért, hogy minden évben nyaralni megyek (külföldre),mert szeretek utazgatni, szórakozni járni és már voltam színházban is, mert van lakásom,mert felújítottam, mert szép ruhákban járok, mert anyumékra mindig számíthatok, ja és valószínűleg azért is eláshatnám magam mert vékony vagyok, és nem kövér.

Ezek az emberek tényleg jól érzik magukat ha lelkiismeret furdalást kelthetnek bennem azért amiről nem tehetek, vagy éppen keményen megdolgoztam érte?

27/n

14-es!

Hasonlóképp vagyunk mi is, csak én még a szüleimmel élek (de amint lesz munkám megyek albérletbe a párommal).

Van egy tehermentes szép lakásunk, autónk (egy 9 éves suzuki), évente nyaralni járunk, 2 havonta gyógyfürdőbe. Veszünk új ruhákat, de nem túl sűrűn, jut a szórakozásra is. Nem keresik halálra magukat a szüleim, viszont sosem probléma, ha elromlik pl a mosógép.

De már ez is sok ember szemében gazdagságnak számít, pedig nem az, normális életet élünk. Van akinek összejön az élet ügyesebben használja ki. Szerintem sokszor van, hogy az ember magának köszönheti azt ahol tart, persze szüksége van szerencsére is.

14.

Nyilván senki sem tehet róla, hogy jómódú vagy épp szegény családba született, de azért mikor egy magadfajta kijelenti, hogy keményen megdolgozott valamiért, háát... kicsit más fogalmaink vannak nekünk szegényebbeknek erről. Tudod nekem pl. azt jelenti, hogy valaki keményen megdolgozott valamiért, hogy lejjebb adta az igényeit abban pl. hogy szép ruhái legyenek, hogy nem ment el egy moziba, inkább csak olcsóbb kajákat evett, csak hogy meglegyen az a plusz, amire vágyott.

Azt nem nevezném "kemény megdolgozásnak", ha valaki mégha olyannyira helytállt is a munkahelyén, de úgy dolgozott meg valamiért, hogy közben jut ideje, és pénze szórakozásra, színház, utazgatások, ilyen könnyed életvitel mellett, azért nem értékelendő ugyanolyan kemény munkának az, hogy elértél valamit extra célt, mint ha úgy kellett volna megszenvedned valamiért, hogy közben szinte az életkedved is elmegy, mert reggeltől-estig gürizel hullafáradtan.

Ez az igazi kemény munka, mikor tényleg megküzd valamiért egy ember, nem az, amikor van ideje, ereje, és pénze is a napi munkája mellett kikapcsolódni.

14-es vagyok.

Igen pontosan, otthonról vittem kaját, nem költöttem csokira, meg hülyeségekre a pénzem, és igen spórolós vagyok, mert anyuméktól tanultam. Takarékoskodok mindennel, gáz, víz, villany, és a szép ruhák sem drágák ha jókor jó helyen veszi az ember. És igen dolgoztam, plázában, annyi túl órám volt, hogy volt hogy többet kerestem a boltvezetőtől. És mire költöttem? Ablakokra meg, laminált lapra, meg festékre. Ja igen és közben még fizettem a lakás törlesztőjét is. És végeztem kemény fizikai munkát is több hónapig külföldön.

És igaz, a szüleim mindig mellettem álltak és segítettek amiben tudtak, de ezért már hagy ne érezzem rosszul magam.

Attól függ, hogyan lett valaki gazdag. Egy 18 éves kis köcsög, akinek a papa BMW-t vett szülinapjára, nyilvánvalóan nem érdemel meg sok tiszteletet.

Másrészt egy mérnök vagy egy orvos, aki tíz év gürizéssel termelte ki a szép háza árát, az meg igen.