Megoldod az alábbi feladványt?
Tételezzük fel, hogy van egy ember, ez az ember csak nagyon ritkán jár el a szabadidejében. Akik elhívják 3 havonta 1 alkalomra azokkal is interneten ismerkedett meg, viszont ők hétvégenként eljárnak szórakozni. Az emberünk nem érti, ez, hogyan lehetséges, nem csúnyább, nem butább, szóval egy szinten áll velük, de ő mégis állandóan egyedül tölti a szabadidejét. Az osztálytársai nagy-része szintén nem jár sehová, akik meg igen azokkal nem érzi jól magát, de megpróbálná, viszont nem hívják.
Az emberünk vegetál, fogy a fiatalkora és nem tudja mit csinál rosszul, nem tudja mihez kezdjen és nem érti a többieknek hogyan jön össze mindez.
válasza: válasza:Hát kicsit többet is írhatnál erről az emberről, mert így nehéz megmondani az okot...
Esetleg túl passzív.
Nincs önbizalma, és nem mer kezdeményezni, mindig csak vár, hogy valaki "felkérje táncolni".
Én is ilyen voltam gimiben...
Zenészek között volt pár barátom, de a suliban soha.
Ehhez az itthoni környezet is hozzáadott, apám hiába hívta volna meg a kollégáit, én hiába hívtam volna ovis/elemis barátokat hozzánk, soha senki nem jöhetett.
Egy idő után megszoktam, hogy oké, akkor így a normális, szépen el kell szigetelődni...
De persze rettenetesen vágytam egy kis figyelemre, népszerűségre...
Gimiben kis áttörés volt a NYIT, egy plusz év, amikor sokat dolgoztunk csapatban és sokszor kellett kifejteni a véleményünket egy adott témáról.
Na ez nekem való terület volt, itt derült ki, hogy a "népszerű" embereknek több káposztalevük van, mint az átlagnak, engem pedig egyre többen tartottak érdekesnek, kezdték keresni a társaságom.
itt viszont sajnálatos fordulatot vett az életem, amit most átugranék, pár év múlva felvettek egy jazzkonziba, ahol én voltam ganjamama, mindenki kedvence, a legfeltűnőbb jelenség, minden szürke egér rám akart hasonlítani, mert hogy én mekkora egyéniség vagyok, micsoda sztorijaim vannak stb.
Nem tagadom, rettenetesen élveztem, hogy én vagyok a társaság középpontja, és ha én nem megyek valahova, akkor senki.
Iszonyatos bulikat rendeztem, úgy éreztem, hogy végre van társaságom...
Az élet viszont úgy hozta, hogy pszichiáterhez kerültem.
Na ebbe szintén nem mennék bele részletesen.
Fél évig nem találkoztam a barátaimmal, nem is nagyon vágytam a társaságukra...
És ahogy tisztult a fejem (és mellesleg zenéről átváltottam valami másra, ami sokkal jobban illik hozzám), elkezdtem átértékelni a dolgokat.
Leginkább saját magamat...
Már egyáltalán nem érdekelt, ki mit gondol rólam, az új környezetben, ahová kerültem nem tudtak rólam semmit, tiszta lappal indulhattam. Nem lettem bálvány, de egyáltalán nem is akartam.
Nemrég újra találkoztam a régi barátaimmal.
és itt jött a nemvárt fordulat.
Biztos voltam benne, hogy drogok és sztorik nélkül senki nem leszek, és szépen kikopok abból a körből végleg.
Ehhez képest mindenki a nyakamba ugrált, mindenki abbahagyta a drogozást, a kedvemért forrócsokizni mentünk és nem kocsmába (mert nem ihatok alkoholt), nem a hippikommunába mentünk ahol minden úszik a fűszagban, hanem egy füstmentes helyre jazzkoncertre, mindenki lelkesen hallgatta az új terveimet, és senki, de senki nem hiányolta a régi énemet - illetve dicsértek, hogy egy "javított verzióban" működöm.
Egy dolognak örültek - ugyanolyan hülyén nevetek, mint régen.
Mi a tanulság?
Ne akarj megfelelni, ne akarj görcsösen semmit, minden jönni fog magától.
Lehet, hogy most olyan társaság vesz körül, amivel nem tudsz úgy azonosulni.
Semmi baj.
Lesz olyan társaság, ahol azt érzed, hogy na végre, hazatértem.
Egy dolgot nem ajánlok: ne az interneten ismerkedj.
ott nincsenek szagok, nincsenek mimikák, testtartások, hangok, az nem ad teljes képet a másikról, és szerintem mindenféle kapcsolat kezdetén az ilyen tudattalan benyomások alapján döntjük el, hogy valaki szimpatikus, vagy sem.
Ja és eszembe jutott még egy sztori, a suliban volt egy "kripli", nagyon fura srác volt, nem találta a helyét, néha még agresszíven is viselkedett, nem volt buta, de mindennél jobban foglalkoztatták a fantasy könyvek meg a számítógépes játékok.
Most játéktesztelőnek tanul, szép, csinos és kedves barátnője van.:D
És azóta ő is sokkal kiegyensúlyozottabb...
válasza:Te vagy az emberünk, Kérdező?
Mert csak az emberünk tudja megoldani a feladványt. Ha nem vegetálna, hanem eljárna olyan helyekre, ahol más emberekkel is találkozna, és az ő emberei lennének, akkor az emberünknek lennének először ismerősei, majd akár barátai is.
Tehát ha az emberünk nem jár el sehova szabadidejében, és arra vár, hogy elhívják, ill ha csak olyan szórakozni járó emberekről tud, akikkel ő nem érezné jól magát, akkor tegyen szert más ismeretségekre.
Ennek is rengeteg módja van, és ha emberünknek tényleg rossz, akkor tenni fog érte.
Igen én vagyok, csak próbálom külső szemlélőként kezelni a dolgokat, hogy hatásosabban tudjak gondolkodni.
ma 14:58
Durva sztori amit írsz és az a gáz, hogy én konkrétan fel sem tudom fogni, hogy lehetséges a semmiből olyat csinálni, mint amit leírtál, lehetetlennek látom.. ÉS NEM TUDOM MIÉRT! érted? nem bírom felfogni hogy miért nem bírom felfogni a folyamatot... Egy csomót olvastam ezzel a témával kapcsolatban, hogy a kezünkben a kulcs meg stb, de azt hiszem én nem értem teljesen ezt, mmint felfogom a leírtakat, de ezek szerint tudat alatt nem hiszem el vagy fogalmam sincs..
Én is tudok lenni a társaság középpontja és én is ugyan úgy élvezem, mint te, ha nem jobban (bár ennek mértékét nem tudhatjuk mert nem ismerjük egymást :D) de egyszerűen NINCS társaság, bejárok a suliba onnan haza, összeszerencsétlenkedtem netről pár ismerőst akikhez lemegyek néha és ennyi, ebből áll az életem és lövésem sincs hogyan bírom ki.. akikhez lemegyek sem értik, mert szerintük izgalmas személyiségem van és 1 percet sem lehet unatkozni mellettem, de ez csak 1 nap aztán ismét 3-4 hónap egyedüllét, 15 éves korom óta ez van, jó persze egyedül is képes vagyok jól érezni magam, de ez már sok, nagyon sok!
15:01-es írtad, hogy:
akkor tegyen szert más ismeretségekre.
Ennek is rengeteg módja van, és ha emberünknek tényleg rossz, akkor tenni fog érte.
De pont ez az, hogy nem tudom hol, DE AKAROK! Nem találok érdekes embereket, vagy csak nagyon ritkán, az osztársaim többsége faluról jár be és elalszom mellettük mert annyira hidegen hagynak, nekem kell folyton fenntartani a kommunikációt, a többsége abba a problémába amit itt boncolgatok bele sem gondol..
válasza:ááá kápcsolat hát hol-hol!
tessék menni hobbizni!
én felsoroljam, miket csináltam/csinálok?:D
- zenei fejlesztő vagyok ingyé egy hippi-gyerekközpontban
- tűzzsonglőrködöm
- kung fu
- pilates
- 3 hangszer + ének
- zenekarok
- koncertek
- romkocsmák
- színjátszókör
- kutyázás (2 kutyasuli, agility, etológia tanszéken kísérletek,...)
a gimin kívül még annnnnyi dolog van!!!
Amúgy meg ha most ez van, bírd ki még kicsit, mindjárt itt az egyetem, mehetsz koleszba, na akkor azt se fogod tudni hova menj egy este a választható ~5 program közül.:D
válasza:ja, és ez a mértékű rágörcsölés nagyon nem jó!
lazíts!
nem dől össze a világ, 15 évesen nekem sem volt sűrűbben programom...
16 évesen mondjuk 2hetente, utána kezdett kicsit sűrűbben...
aztán minden nap kocsma stb, az ember rájön, hogy a kevesebb néha több.
heti 1 alkalom bőségesen elég már nekem a jóból.:)
ma 16:29
:) hát igen, aktív életet élsz, ez folyamat további löketeket ad neked. A világ inkább paradoxonális (ez 1 általam gyártott fogalom :DD) nem úgy működik, hogy az kap löketet aki nincs lendületben és annak lohad le a lelkesedése aki folyton talpon van, hanem aki halad azt további haladásra aki vegetál, azt meg további vegetálásra készteti.
Mindig az olyan emberek társaságát kerestem akik ténylegesen tesznek is valamit, akik olyanok amilyen én lennék, ha nem lennék ekkora barom, de soha nem találok ilyeneket a közvetlen környezetemben, mindig csak 100km-ekre innen. Nem tudom hová mehetnék!
"15 évesen nekem sem volt sűrűbben programom... "
18 lettem.. ezelőtt konkrétan leszartam az egészet, elvoltam, nem vagyok egy "lúzer" mindig is volt kiállásom, nem voltam kiközösítve stb, csak épp most jövök rá h nem így akarok élni,
csak péntekenként görcsölök rá, most konkrétan azért (a kérdés is többek közt ezért született), mert még azzal az 1 emberrel is sütiben vagyok, aki elhívogat helyekre..
Amúgy srác vagyok, a szövegből nem feltétlenül derült ki eddig :P És nem vagyok puhapöts sem, ha már elkezdődött 1 kaland maximális erőbedobással jelen vagyok, mert kalandvágyó vagyok, de ehhez kalandok is kellenek...
válasza:Nem tartom nagy problémának amit írtál.
Össze kéne toboroznod azokat az osztálytársaidat, akik szintén nem járnak sehová, jöjjenek el hozzád hétvégén, aztán ha jól érezték magukat, megemlítheted, hogy csinálhatnátok rendszeresen összeröffenéseket. Vagy egyszerűen csak aki szimpatikus kérdezd meg tőle, hogy nincs-e kedve moziba menni, vagy csak úgy császkálni a városban. Aztán a bulizást is megemlítheted.
Vagy az internetes ismerőseidnek szólj, hogy mennél te is többször is bulizni szívesen, hívjanak már meg téged is.
Biztos vagyok benne, hogy nem fognak nemet mondani.
De lehet, hogy jobb lenne, ha a nem eljárós osztálytársaid példáját követnéd, ők biztos sokat tanulnak, vagy járnak suli mellett még nyelvtanfolyamra, előkészítőre, ilyesmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!