Bántanál egy csúnya kisgyereket, illetve kedvesebb lennél a szebb gyerekkel?

Nem mert nem tehet róla, aki ilyet csinál ostoba és rosszindulatú.

Én is ronda voltam az egész kamaszkorom abból állt, hogy folyton belém rúgtak olyanért amiről nem tehettem pedig én senkit sem bántottam. Egy kicsi gyerek meg nem is érti ráadásul és nagyon bele lehet taposni a fejletlen lelkivilágába, ami nem tesz jót a fejlődésének.

Nekem évekig tartott mire valamennyire leküzdöttem a gátlásaimat és a kisebb rendűségi komplexusaimat.

Humor érzékkel. Képes voltam rárakni egy lapáttal így rájöttek, hogy nem vagyok alkalmas prédának mert nem lehetett lealázni így már nem volt akkora "buli".

Aki meg túlzottan arrogáns volt azt helyretettem egy idő után, arról nem is beszélve, hogy józan paraszti ésszel neveltek, kissé érettebb voltam a koromnál így tudtam, hogy ezekre nem érdemes odafigyelni. A többségük egy ostoba tuskó volt,-pia, lerészegedés, cigi, fiúk, csapnivaló iskolai teljesítmény, stb.- többre tartottam magam náluk. Nem sokkal, nem voltam beképzelt csak én képes voltam felfogni, hogy egy ember értékét nem a külseje szabja meg, és nem tisztességes másokat ilyenek miatt szekálni. Meg aztán ha ránéztem arra, aki épp szekált...

Hát igen. Vérvörös rúzs de a fogai narancssárgák a cigitől és nem lehetett megmaradni mellette mert olyan büdös volt a cigitől.

A másik meg a 100 kiló háj, és a hidrogéntől szétégett

haj alól osztotta az észt nekem a feleakkora csajnak.

Meg hogy lapos vagyok. Mondta az, akinek a mellei már a kamaszkorában is a térdén lógtak.

És, hogy nem volt fiúm. Ez azoknak volt ciki, akiken már a fél város keresztülment, az egyik érettségi előtt szült, a másik meg ment abortuszra.

Elgondolkodtam róla ki mond kinek és mit. Haha.

Viszont mindezek ellenére a sebek azok megmaradtak mert ezeket végighallgatni napi szinten nem kellemes. Szerencsére az éltetett, hogy csak rövid ideig leszünk együtt, leballagunk és soha többé nem látjuk egymást. Egyszer megnéztem őket az iwiw-en és a facebook-on. Hát nem sokat változtak, csak roggyantabbak lettek, az életük se mondhatni sikeresnek pedig annyira el voltak ájulva maguktól.

Nincsenek csúnya gyermekek. Még akkor is, ha legbelül talán hirtelenjében másképp gondolja az ember.

Legyen akármilyen is kinézetre valaki, a mosolya igen is meg tudja szépíteni őt. A sírása pedig őszintén emberi alakot ölt benne.

Egy nagyon régi történet, de sokszor vissza emlékszek rá:

13 évesen kórházba kerültem. A mellettem lévő szobában volt egy értelmi fogyatékos kisfiú. Az Anyukája hiánya miatt gyakran sírt. Csak sírt, nem foglalkoztak vele a nővérek. Nagyon elkezdett bosszantani a sírása. Úgy döntöttem átmegyek, meg nézem őt.

Be kell hogy valljam bennem is megfogalmazódott, hogy ennek a fiúcskának nem szép arca van, mert ugyebár az értelmi fogyatékosság egyik jól megfigyelhető jele az arc deformációja. Elkezdtem beszélni hozzá, de hasztalan volt.

Ekkor megláttam mellette az asztalon a cumiját benne tejjel. Oda tartottam a szájához, de olyan ügyetlenül tettem, hogy az orrára fröccsent a tej. A gyerek hirtelen meglepődött, én meg hangosan felnevettem a bénaságomon.

Abban a pillanatban az a fiú is elkezdett kacagni...

Számomra valahol ott szépült meg és utána már nem voltak előítéleteim.

Azóta Anya vagyok. Az Anyaság érzése még jobban elmélyítette bennem, minden kisgyermek olyan annyira gyámoltalan, védtelen , hogy csak az emberi gonoszság,az empátia teljes hiánya képes bántani egy ártatlan gyermeket megítélni a külseje miatt. De ez egy " nem esztétikus külsővel" megáldott felnőttre is igaz.

Nincs annál kicsinyesebb dolog a világon mint az, hogy valakit csak a külseje miatt elítéljenek, megalázzanak és földbe döngöljék az önérzetét.

Nem. Sőt, talán még inkább sajnálnám a "csúnyát".

Üdv!

Leftlegged Player :)

soha nem tennék ilyet még akkor sem ha magamban tényleg úgy gondolnám,hogy a másik gyerek szebb.

én kiskorom óta túlsúlyos vagyok,nagyon mély nyomokat hagyott bennem az emiatt ért csúfolódás,bántás,mind a gyerekek részéről,mint pedig a saját rokonaim részéről...

Nem. Én minden gyereket egyformán szeretek és az én szótáramban amúgy is szép meg csúnya kisgyerek.

Üdv: egy gyógypedagógus