Ha rosszul érzem magam egy munkahelyi közösségben, mi a helyes; menni vagy maradni? (Csak a társaság szempontjából. )

A maradás melletti érv:

Nem szabad menekülni, a problémákkal szembe kell nézni és megoldani őket, és ha itt nem állom meg a helyem, a következő mh-en is ugyanezeket a nehézségeket fogom megkapni az élettől, amíg meg nem oldom. Különben sem szabad kritikusnak lenni az emberekkel, megítélni őket, hanem el kell őket fogadni, és "gyakorolni" rajtuk az elfogadást, toleranciát, megbocsátást stb. Könnyű környezetben nem fejlődik az ember, ezért örülni kell a nehézségeknek, egyfajta iskolaként, próbatételként felfogni.

A váltás melletti érv:

Nem vagyok mazochista, igenis jól kell, hogy érezzem magam az életben, ez nem bűn, és jobbat kell keresni, hiszen nem élhetem az életem egy jelentős részét rossza hangulatban, olyan emberek között, akik finoman szólva nem az én társaságom.

Melyik érv az ütősebb (igazabb)?