Nagyon magányos vagyok, hol lehetne ismerkedni barátság céljából?
Hogy is kezdjek neki. Igazából a jelenlegi állapotokhoz képest "megvan mindenem", munka, van hol lakni, van mit enni is stb... nem dúskálunk de normálisan élünk. Viszont nincsenek barátaim. Sajnos otthonról nagyon negatív példákat hoztam az emberekkel kapcsolatban, amit nehezen sikerült -igazából a mai napig nem- teljesen megváltoztatni. Fiatal csinosnak mondott nőként magányos vagyok, nincs családom, egyszerűen üres az életem. Van párom de rajta kívűl is vannak az embernek társasági igényei... nincs kivel megosztani ilyne szempontból az életemet. Neki és a nagymamámnak számítok egyedül az életben, és ezt a kört nem tudom bővíteni, amitől mindig magam alá csúszok teljesen. Sajnos már a munkámra is kihat ez az állapot, nem érzem magam értékes embernek aki számít, egy darab húsnak csupán akivel szórakozni akarnak a férfiak -ez megint elkeserít, fáraszt lerázni őket, pedig szolid, már majdnem igénytelen visszahúzódó ember vagyok, aki korábban érdeklődött a többi ember iránt de valahogy sosem volt visszacsatolás.
Nem akarok így élni, nem akarok így leélni egy életet. Ez olyan mintha büntetés lenne, életfogytig tartó börtön... Nem akarok öngyilkos sem lenni de tényleg nem érzem értelmét az életemnek, nem tudok fel kelni reggel és nem igazán hoz lázba semmi, érdektelen vagyok minden iránt, és szinte már mindenki iránt.
Hogy lehet visszajönni ebből az állapotból? Hogy lehetne barátokra szert tenni majdnem 30 évesen?..
Hol vannak a gimis/főiskolai barátok? Mi van a kollegáiddal? Miért nem nyitsz feléjük?
Sajnos azt kell mondjam, hogy te vagy a felelős a saját életedért. Senki sem fog értelmet adni neki, ha te nem adsz.
Van egy trükk, amit megosztok veled. Jókedvű akarsz lenni? Akkor kezdj el nevetni és máris jó kedved van. Nem kell hozzá ok, csak mosolyogj és majd adódik. Vagy nézz vicces filmeket. Ezzel máris megalapozod a lelki egyensúlyod.
Ha csak azon merengsz milyen gáz az életed, akkor te magad azzá is teszed. Ez nem valami "ezotériás" humbuk, hanem csak egyszerűen így működnek a dolgok.
Ne keseregj, ne panaszkodj, ne bánkódj, ne vágyódj elérhetetlen dolgok iránt. Szabj határt a rossz dolgokban önmagadnak ezzel szabaddá teszed a lelked.
Az ismerkedés azután jön, hogy rendbe tetted önmagad. És nem kell majd eröltetned, csak úgy jön majd. Ennek semmi köze a szépségedhez, vagy igényességhez. A belső kisugárzásod a lényeg. Ha önmagadat egy roncsnak látod, mások is annak látnak majd.
Hát én már lehet munkahelyet váltottam volna a helyedben. Bár én jól kezelem az ilyen barmokat. Tudni kell jól válaszolni.
Viszont ne a kifogásokat keresd, mert attól nem lesz jobb az életed. Változtass! Bármin vagy mindenen. Te tudod mire van szükséged így azt is, hogy hol szerezheted meg.
Pl járhatnál közösségbe: vallási vagy hobbi közösségbe. Táncolni, küzdősportra, kondiba...
Kezdj valamit az életeddel. Csinálj valami rendkívülit. Költözz máshova. Költözz külföldre. Csak ne hagyd hogy megaludjon a szádba a tej. Ismét mondom Te vagy a felelős a boldogságodért!
London elég zsúfolt város én egy kisebbet javaslok. Amúgy igazad van az angolok nem jobbak, sőt zárkózottabbak. De nem is ezért lenne jó egy ilyen lépés, hanem mert önbizalmat adna, hogy milyen vagány voltál, hogy belevágtál. Kizökkenten a szürkeségből, megtapasztalnál egy új kultúrát.
Szerintem nyugodtan dolgozd le azt az 1 évet, annyi idő kell is mire megszervezel egy utazást, pénzt gyűjtesz. De legalább már elkezdheted tervezni, álmodozni róla. EZ is feltölt majd energiával.
Én UK-ban élek. Szóval szivesen segítek. Dobj privit ha gondolod.
Szerintem , nem jó ötlet Londonba utazni új élet reményében . Ha itthon magyarként nehezen boldogultál , odakint mint bevándorló, még nehezebb lesz a helyzet. Ez nem előre, inkább újból a bezárkózáshoz önelszámoltatáshoz visz majd téged.
Szerintem sokkal egyszerűbb a megoldás . HOBBIT kell magadnak találnod . A sikeres embereket rengeteg probléma és gond terheli . Sokszor ezt nem is látjuk rajtuk, de belülről nagyon rágódnak és aggódnak. Nagy felelőségtudat és helyesen megválasztott útnak a súlya nyomja vállukat. Ezek mellett a család és a magán , illetve saját igényeit is figyelembe kell venni mindenkinek. Valójában mindenki a földön aggódik - szorong – és keresi a helyét .Valahogy ki kell kapcsolni ezeket az érzéseket , és ebben segít a Hobbi . Olyan dolgok , cselekmények sorozata, amit szívesen csinálsz , amiben kikapcsol az agyad , feltölt , lelkesít , örömöt okoz . A hobbid meg kell tuzdnod osztani másokkal, olyanokkal, akik ugyanolyan érdeklődésük mint te . Egy ilyen helyen mindenki barát , függetlenül életkortól nemi hovatartozástól. Itt mindenki kíváncsi lesz majd rád, a történetedre , vagy dolgaidra alkotásaidrea. Ez ösztönözni is fog téged , és lefoglal majd téged.
Én hasonló helyzetben voltam kb. 10 éve. Engem a hobbiaim mentettek meg . Azóta hidd el ( egy kisvárosban élek ) fél város a barátom !!!
Nem könnyű új barátokat szerezni közel a 30-hoz. Én is ezt tapasztalom. Bekerültem egy új városba, s nem tudok kapcsolatot teremteni.
De ettől még nem kell bezárkózni. Menj sportolni (torna, edzés, úszás stb), színházba, moziba, sétálni, táncolni stb.
A London-os kiköltözős ötletre Ákos egyik száma jut eszembe:
"Elmenni innen messzire,
Nem lenne válasz semmire.
Nem lehetsz gyenge ennyire.
Feledni és feladni kész,
Veled lesz úgyis az egész
Innen akár merre mész.
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele."
Kitartást!
És amit valaki írt, hogy mosolyogj, mert tényleg más az ember kisugárzása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!