Miért azt titulálják önzőnek manapság, aki nem akar gyereket, holott nem az az önző, aki minden áron gyereket akar, tűzön-vízen át?

Szerintem ez egy önmagát kinőtt társadalmi norma, ami egyfelől politikai (gyerekvállalásra buzdító kampány, iskolában tanítani a udvarlást, pelenkázást), másfelől vallási ("Szaporodjatok és sokasodjatok..." - elfelejtve a mondat folytatását "...és töltsétek be a Földet") vonzatú.

Az abortusz nehéz kérdés, mert valóban elpusztítása egy emberi életnek, amire akkor sincs mentség, ha sok célszerűbb érv van mellette. Végső soron akár örökbe is lehet adni - sőt, ha nem akarja, ne is tartsa meg.

És ha már örökbe adás... ott van egy csomó árva, aki arra vár, hogy szerető családba kerüljön. Még a mai túlnépesedett Földön is csak meddő pároknál merül fel az örökbefogadás kérdése. Akkor mit is akar a leendő szülő? Önzetlenül egy gyermeket, akit szeretetben nevelhet, vagy kielégíteni vágyát, hogy saját génjeit továbbörökítse?

Szóval nagy hazugságok vannak a dolgok mögött.

Szerintem örökbe már csak az adja, aki kifutott az időből, és nem tudja elvetetni. Ismerek ilyen példát. Ilyenkor belegondoltok, hogy mit beszéltek?? Ez esetben ki kell hordani a gyereket, viselni a terhesség minden velejáróját, kitágul a bőröd, meghízol úgy, hogy meg se akarja tartani az illető. Emellett pedig a környezet is látja, azoknak mit mond?? Hogy örökbe adásra lesz??

Az abortusz szerintem nem gyilkosság, én lelkifurdalás nélkül megtenném, de soha nem lennék képes egy megszületett csecsemőt, aki már ténylegesen a világon van örökbe adni. Egy nyugodt éjszakám nem lenne, hogy hol van, hogy néz ki stb. És egyszer meg fogja tudni, hogy az anyjának nem kellett. Aki 12 héten belül el tudta dönteni, hogy nem akarja, szerintem jobban jár ha elveteti. Hozzáteszem soha nem volt abortuszom, de örülök hogy van rá lehetőség, ha kellene.