Tanárok! Ti szoktátok kedvelni/nem kedvelni a diákokat?

Dehogynem éreznek...A legtöbb pofára megy.

Aki szép/helyes azokkal normálisak...Én csúnya vagyok és velem flegma, bunkó majdnem az összes.

Amelyik igazán szereti a munkáját és kedveli az embereket, az biztos pozitívan áll hozzá a diákokhoz. Annak idején voltak olyanok, akik képesítés nélkül oktattak, és nem sokat konyítottak a dologhoz, ez látszott is, rossz értelemben, persze.

Szerencsére nekem nem volt olyan tanárom, amelyik pikkelt rám, de volt, amelyik jobban kedvelt. De mások esetében volt már, hogy nem kedvelte őket a tanár. A húgomnak is a földrajztanára, aki előszeretettel buktatta meg, és nem feltétlenül azért, mert olyan rosszul állt a jegyeivel...

Szóval, náluk is működik a szimpátia-unszimpátia, de ez más munkaterületen is így van. Pl orvosnál is van, hogy szimpatikus a beteg vagy nem. Én egy fogorvosnőnél tapasztaltam, akit egy barátnőm ajánlott, hogy "olyan kedves". Hát, velem speciel kifejezetten bunkó volt. Nem tetszett neki a képem.

Ahol emberek vannak, ott van szimpátia, antipátia, és a kettő mindenféle arányú egyvelege, valamint mindezek folyamatos alakulása, változása... Nem igaz az, hogy valaki mentes ezektől, és nem is kell, sőt szörnyű lenne, mert akkor robotok volnánk, ha nem emberként működnénk...

Ha azt mondta neked az illető, hogy „csak vannak és kész”, akkor az valószínűleg azt jelenti, hogy nem akar veled beszélgetni róla... Mert amúgy nem hiszem el. Nem tárgyak, hanem élő emberek, akik másik élő emberekből valamilyen érzelmi reakciókat kiváltanak. Engem például lenyűgöz a gyerekek és felnőttek ezerféle személyisége, szeretem felfedezni, hogy mihez mit szólnak, milyen ötleteik, gondolataik vannak, mik az erősségeik, hogyan viszonyulnak dolgokhoz, milyen a humoruk stb. Nincs izgalmasabb az embernél...! :)