Igaz, hogy a mai társadalom válogatós mindenben?

Igen, igaz. A kompromisszumkészség nagyon alacsony, mindenki a legjobbra, a tökéletesre hajt.

Maradjunk csak az általad említett két példánál! A munkában sokaknak az álommeló kell: iroda, öltöny, nyakkendő, kiskosztüm (nemtől függően), cégautó, szellemi foglalkozás. A nehezen végigerőlködött általános iskola után gimnáziumba mennek, alig bírják összehozni az érettségit, de egyetemre vágynak. Elvégzik a büfé-ruhatár szakot, aztán melldöngetve esnek ki a nagyvilágba, hogy márpedig nekik diplomájuk van, nekik most, azonnal adjanak egy igazgatói irodát, mert ők aztán nem akárkik...

De nem jut mindenkinek dinnyeföld, felajánlják nekik a gyakornoki programot, mehet asszisztensnek, ne adj' Isten kétkezi munkásnak a haszontalan diplomájával. Nem, az egyszer ifjú értelmiségi csak hőbörög, hogy ő nem ezért tanult, neki több jár, ő elmegy innen, mert Magyarországon nem becsülik meg. Holott a probléma gyökere csak annyi volt, ő annak idején nem akart megelégedni egy képességeinek megfelelő iskolával (szakközépiskola) és munkával (elektronikai műszerész), hanem rögtön diplomát akart. De ez nem csak velük van így: sokan verik a mellüket az iskolai végzettségüket hangoztatva és nagy önérzettel mondogatják, hogy ők ugyan nem mennek el árokpartot kaszálni meg virágágyást gondozni érettségivel... Egyszerűen nem értik, hogy nekik most ez jut, nem tökéletes, de majd lesz jobb. Nem, nekik azonnal a lehető legjobb kell.

A párkapcsolatok is ilyenek: a férfiak többségének csak a jó testű, szép arcú, okos, kedves nő kell, aki vadmacska az ágyban. Ha nem jó vele a szex, hamar vége a kapcsolatnak, pedig egyébként lehet, hogy nagyszerű családanya lenne belőle. Ha pedig nem elég szép, nem is veszi a fáradságot, hogy megismerje és kiderüljön, hogy egyébként nagyon jó a természete.

Na, mondjuk a nők sem mindig jobbak. Legyen a férfi legalább 180 centi magas, izmos, jóképű, legyen neki rendes állása, kocsija, lakása, segítsen be a házimunkába, nevelje a gyerekeket... Egyszóval legyen a szőke herceg fehér lovon - persze a mai világ igényeihez igazodva. Holott ők maguk sokszor nagyon nem egy kategóriába tartoznak a várkastély toronyszobájában raboskodó világszép hercegnővel...

Az élet többi területén sem jobb a helyzet. Legyen minden tökéletes, senki ne érje be a közepessel, az éppen jóval, az igazit, a legjobbat kell hajszolni - aztán ha elérünk valamit (ami mondjuk nem tökéletes), akkor sűrűn bizonygatni kell, hogy ez a legszebb, legjobb, tökéletesen döntöttünk, hibátlanok vagyunk.

(persze a világ nem fekete és fehér, de manapság talán gyakoribb az ilyen, mint régen)