Kolleganőmnek meghalt a férje. Fiatalok még és van egy picike gyermeke. Próbál erős lenni, de féltem, hogy összeroppan. Hogyan segíthetnék neki?

Én 26 évesen maradtam özvegyen 3 pici gyerekkel,4,2 évesek voltak,a legkisebb 6 hetes.

Nekem sokat segített,hogy dolgoznom kellett napközben. Este pedig a gyerekekkel kellett törődnöm. Különösen a pici igényelt sok időt.

Hallgasd meg,ha beszélni akar a fájdalmáról,vigasztald azzal,hogy az apuka ott hagyta neki a picit,akiben tovább él.

Csak olyan emberek közé menjen,akik nem kíváncsiskodnak,és ne járjon feketében sokáig. Anélkül is emlékezik a férjére.

Én végig feketében jártam,de megbántam. Amikor már kezdtem egy kicsit megnyugodni, találkoztam egy ismerőssel,aki a részvét mellett kíváncsiskodott is. Ez mindig újra felzaklatott.

Részvétem a barátnődnek.

Amikor apukám meghalt (én 9 éves voltam), anyunak az volt a legnagyobb segítség, ha valaki rányitott, és csak megkérdezte, kell-e valami a boltból, épp megy, akkor hozna neki is, vagy feladja a csekkeket, ha kell, épp megy a posta felé.. ennek nagyon örült, mert utált végigmenni az utcán (velem egyetemben), ahol minden második ember megállította részvétet nyilvánítani, vagy csak sajnálkozva nézni...

Az elején szörnyű érzés emberek között lenni. És ez nem depresszió, vagy bezárkózás, de idő kell. Részvétem neki.

Ha dolgozik akkor jobban tudod felügyelni. Mivel a gyereke kicsi, nem jelent sem támaszt sem vigaszt. Csak az idős 50-60 éves felnőtt gyerekes özvegyek találnak támaszt a gyerekben.

Minden özvegy fejében megfordul az a gondolat, főleg, ha a férj kezében volt a döntés és a család vezetése, hogy nélküle az ő "parancsai" nélkül nem tud majd továbbélni.

Ez öngyilkossági gondolatot csalhat elő. Az én esetemben is ez volt, de nekem hirtelen nagyon komoly anyagi gondom volt, hitelt is kellett fizetnem.

Nekem 5 hónapos volt a gyerekem amikor balesetben meghalt a férjem és én is 30 év alatt voltam.

Sokat segített, hogy 1,5 után új társat találtam, nekem ez adott erőt, ő lett a megmentőm.