Milyen volt az ötvenes években élni?

Először is: [link]

És ha nem sértődtél meg akkor nézd meg ezt:

[link]

Attól függ, kiknek. Ugyanis 1950-ben a lakosságnak még a fele paraszt volt, tehát volt egy fél paraszti társadalom, csak a lakosság másik fele volt városi (főleg munkás, szellemi munkát az ország kb. 10%-a végzett).

"mit csináltak az emberek szabadidejükben"

Nem volt tv, ennek megfelelően a városi emberek sokkal többet olvastak, mint most, sokkal többet jártak társaságba, szórakozóhelyekre, színházba, hobbykörökbe, önképzőkörökbe stb. A munkahelyek is szerveztek mindenféle kulturális és propaganda-programokat, hogy a szabad idejében is ellenőrizhető legyen a proli, és ezeken "erősen ajánlott" volt a részvétel. Nagy erőfeszítések történtek arra, hogy mindenki "művelődjön", persze a színvonal egyenetlen volt. Fillérekért lehetett könyveket kapni, de ezek gyakran vonalas komcsi kiadványok voltak, és a háború előtti kalandregényeket meg szerelmes ponyvákat használtan, magas áron csereberélték inkább.

A szolgáltatások színvonala és az életszínvonal az 50-es években csökkent, úgyhogy gyakran mindezt nem engedhette meg magának az átlag proli. Tehát egyre több hely zárt be, és gyakran csak alapvető élelmiszereket lehetett beszerezni, azokat is nehezen. Úgyhogy gyakori szabadidős program volt boltok előtt sorbaállni, ha elterjedt a híre, hogy "jött valami". Konyhai edényektől a cipőig bármiből lehetett hiány.

Nagyon sok tanfolyam indult, és bővült az iskolák és egyetemek létszáma, úgyhogy rengeteg fiatal felnőtt állt neki tanulni tanfolyamokon, esti egyetemeken stb. Szóval sokan nappal dolgoztak, este tanultak.

Az 50-es években gyakorlatilag senkinek sem volt autója, magas rangú vezetőkön és néhány speciális csoporton kívül (orvos, taxis). A 40-es évek végén még hébe-hóba előfordult, hogy volt valakinek autója, és azt javítgatták, tuningolták, nagyon menő fiatalok rendeztek autóversenyeket, próbálták az amerikai életstílust utánozni, de ez az 50-es évekre már megszűnt. A motorkerékpárok viszont egy kissé terjedtek.

A 30-as, 40-es években ahogy nyugaton, úgy itt is a jazz, swing és más hasonló zenék voltak divatban. Az 50-es években nem bátorították az ilyen "dekadens kapitalista" stílusokat, de amiket helyette próbáltak elterjeszteni, azok nem lettek népszerűek. A városi, gazdagabb fiatalok az 50-es években is próbálták a jampec divatot követni, a nyugathoz képest 5-10 éves késéssel. De az ország lakosságának a nagy része ekkor még paraszti, vagy attól alig elszakadó, nagyon konzervatív kultúrát fogyasztott.

Külföldre gyakorlatilag nem lehetett utazni, alig lehetett a külfölddel kapcsolatot tartani (kivéve a "baráti" országokat, főleg Csehszlovákiát).

Akkoriban még sokkal több vasútvonal volt az országban (hiszen nem voltak autók), sőt, belföldi repülőjáratok jártak Budapest és a nagyobb városok között, meg a körjárat, ami körbement a vidéki városok között. Ma már ez nem lenne lehetséges, mert nincs olyan olcsó repülőgép, mint az akkori Li-2.

Kötelező volt a katonai szolgálat és elég hosszú volt, 1952-53 között Mo.-nak óriási (létszámú) hadserege épült ki.

Ebben a korszakban az egészségügyben két nagy áttörés zajlott le, egyrészt felszámolták a TBC-t és a nemi betegségeket, melyek régen nagyon elterjedtek voltak (ugyanis a 40-es évek végétől voltak hozzáférhetők az antibiotikumok). A másik esemény a gyermekbénulás-járvány volt, ami rengeteg áldozatot szedett, és eléggé meghatározó élmény volt a generáció számára, folyton rettegtek a szülők miatta. 1955 után bevezették a védőoltást, és ez megszűnt.

A közerkölcsök nagyon konzervatívak voltak ekkor még, a fogamzásgátlást az évtized végén találták fel. Az abortusz 1953-56-ban tilos, illetve erősen korlátozott volt, nagyon sok gyerek született, ez volt a Ratkó-korszak, hatalmas létszámok voltak később az iskolákban, és ebben a generációban nehéz volt érvényesülni.

Aki politikailag nem volt hátrányos helyzetben, és az 50-es évek viszonylag fiatalon (mondjuk 25-35 évesen) érték, az rendszerint nagyon gyorsan tudott felfelé haladni a társadalmi ranglétrán és az ilyenek közül sokan megkedvelték a rendszert. Az ennél fiatalabbak elégedetlenebbek voltak, mert úgy érezték, hogy a rendszer nagyon korlátozza őket. És persze további százezrek voltak, akiknek államosították a boltját, elvették a lakását/nyaralóját, vagy más hátrány érte őket, ezért szembenálltak a rendszerrel.

Amit fent leírtam, az főleg a városiakról szól. Vidéken teljesen más volt a helyzet. Ott csináltak előbb egy földosztást (1945), utána jött a TSZ-esítés, a "kuláktalanítás" stb. Kb. 1 millió embert büntettek meg valamilyen módon ebben az időszakban, tehát vidéken terror volt, még inkább, mint a városokban. Általában a sikeresebb közép- és nagybirtokosokat zárták börtönbe vagy táborba, verték meg, lehetetlenítették el. Viszont korábbi nincstelenek, zsellérek örültek, mert beléphettek a TSZ-be, vagy felmentek valamelyik ipari nagyvárosba építkezéseken dolgozni. Az építkezéseken és a gyárakban összekeveredtek a régi szakik és az új, parasztból éppen kivetkőzött munkások, nagy különbségek voltak a hozzáértésük és hozzáállásuk között, de hasonló béreket kaptak, elég sok súrlódás volt. A vidéki lakosság életszínvonala nagyot zuhant, kivéve a legalsóbb réteget, de a kormányzat ezt nem is akarta másként, mert a cél az volt, hogy minél többen menjenek a városokba az iparban dolgozni. Ennek persze meglett az a negatív eredménye, hogy lakáshiány volt, éveket zsúfolódtak a munkások munkásszállókon, albérletben, társbérletben stb.

"milyen eszközök álltak rendelkezésre a háztartásban"

Ugyanaz, mint akár a 30-as években. Különbség: terjedt a villamosítás, egyre több faluban is volt már áram, és egyre többen vettek rádiót. De az 50-es évek elején áruhiány volt, gyakran egy lyukas lábas cseréjét is nehéz volt megoldani. Épült néhány új lakótelep, 30-40 m2 körüli lakásokkal, ezek ma rossznak számítanak, akkor óriási előrelépésnek számítottak a körfolyosós, közös wc-s régi munkásbérházakhoz képest. Azt persze tudni kell, hogy ezekben a lakásokban 2-3 család is lakott, pl. 2 öreg szülő, a két fiuk feleséggel együtt, meg még esetleg a gyerekek is. Teljesen tipikus volt, hogy 7-8 ember élt egy lakásban, ahogy a háború előtt még ennél is durvább volt a helyzet. A fürdőszoba még nem volt divat, csak az előkelőbb polgári lakásokban volt, a munkások edényekben mosakodtak, és ha volt gázbojler, az már előkelőnek számított.

A mai fiatalasszonyok idegrohamot kapnának,ha úgy kellene élniük,mint nekünk.

Akkor a nők is dolgoztak,legtöbbjük már 15-16 évesen. (Én ipari tanuló voltam,de később szakmát váltottam.) A háztartási munka utánra maradt. Semmilyen háztartási gépünk nem volt. Fával,szénnel fűtöttünk. A vizet az utcai kútból hoztuk. Mosáskor az üstházban melegítettük a vizet. Este a teknőben leáztattuk a mosnivalót,másnap mosószappannal kimostuk. Több léből kiöblítettük, és vagy a szabadban vagy a padláson kiteregettük a jól kicsavart ruhákat. Ha megszáradt,szenes vasalóval kivasaltuk.

A szőnyegeket időnként kivittük az udvarra,jól kiporoltuk,majd ecetes vízzel kitisztítottuk. Szebbek lettek,mint a mostani vegyszeres tisztítás után.

Vízvezeték nem volt,és fürdőszoba is csak nagyon kevés helyen. Esténként nagy lavórban mosakodtunk. Időnként elmentünk fürödni a városi gőzfürdőbe.

Az emberek sokkal összetartóbbak,segítőkészebbek voltak,mint most.

TV-nem volt,csak a rádiót hallgattuk,vagy olvastunk. De sokat kártyáztunk is otthon vagy a barátokkal.

Vasárnap délután a családok közösen sétáltak a Fő utcán. Nyáron beültünk a cukrászdába egy fagylaltra vagy sütire.

Hétközben is volt mozielőadás,de ritkán mentünk,inkább csak hétvégén.

A fiatalok szombat-vasárnap valamilyen vendéglátó egységbe vagy a Kultúrházba mentek táncolni.

A moziban vagy a Kultúrházban voltak színházi előadások is. De ezek többsége "vonalas volt"

A nagyobb üzemekben működtek kultúrcsoportok. Itt színdarabokat adtak elő, népi tánc csoportok alakultak, a vállalat dolgozóiból. Időnként előadásokat tartottak,és bálok is voltak.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

A 18,35, valamilyen tanulmányból vette az adatait,és néhány helyen pontosításra szorul.A parasztok aránya nem volt 50%,ahogy a szellemi munkások is többen voltak 10 %-nál.

Parasztok és napszámosok legfeljebb 25-30 %-ban voltak. Legalább ennyi volt az iparosok,kiskereskedők aránya.

Szellemi munkások: pedagógusok,mérnökök,ügyvédek stb. volt a többi.

A városokban sem olvastak sokan. Inkább csak az értelmiségiek,és kevés iparos -kereskedő.

Üzletek nem zártak be sehol,és a proliknak is volt pénze,mert mindenki dolgozott.

Áruhiány valóban volt. Vidéken élelmiszerből kevesebb,de cukorból,rizsből igen. Iparcikkekből is kevés volt a választék.Ez csak az 50-es évek elejére volt teljesen igaz.

Államosították a nagykereskedéseket és gyárakat. A termelés nem indult be,illetve nem lakosság igényei voltak a fontosak. Az újjáépítés volt az elsődleges szempont. Valamint a pesti lakosság ellátása. Ezért volt a beszolgáltatás is.

Konfekció ipar még nem működött megfelelően. AÍz emberk kisiparosokkal készíttették a ruháikat,öltönyeiket,kabátjaikat. Fehérneműt,férfiingeket a fehérnemű varrónők készítették,beleértve a kombinét,melltartót,bugyit,alsónadrágot is.

A szegényebbek a kikopott férfiingek nyakát és kézelőjét velük javíttatták. Az ing aljából levágtak egy darabot,megtoldották más anyaggal,és a levágott darabból lett új nyak az ingre.

De sokan a kabátjukat,nadrágot is kifordíttatták és újra varratták,így nem kellett újat venni.

Az ötvenes évek elején a kisiparosokat és kiskereskedőket szövetkezetbe kényszerítették. A legtöbbjük nappal a szövetkezetben dolgozott,este pedig feketén otthon. Igaz,csak a nagyon megbízható kuncsaftoknak.

Az egészségügyi ellátá minden dolgozónak járt,és ingyen. Akkor még nem volt divat a hálapénz.

Véletlenül elküldtem.

Táncdivat: minden régi táncot táncoltunk. Sőt,volt egy új tánc is,a lovacska. Körben állva kellett táncolni,olyanformán,ahogy a lovak mennek.Táncoltunk:keringőt,angolkeringőt,tangót foxtrottot,polkát,csárdást.

Nagyon nehezen éltek meg az emberek, élelmiszerjegyes rendszer volt, szóval nem volt dőzsölés. Volt olyan az iskolákban, hogy szénszünet. Ezt azért rendelték el, mert a gyárakban a gépekben a termeléshez kellett a szén.

A gyerekek többet voltak együtt, a szabadban játszottak, anyuék pl. rengeteget kirándultak.

20:29

"Parasztok és napszámosok legfeljebb 25-30 %-ban voltak."

1949: a dolgozók 47%-a önálló paraszt, 7% mezőgazdasági munkás. Irodai, értelmiségi és vezető 10%. A többi munkás, iparos, kereskedő.

1960: önálló paraszt 19%, mg.-i munkás 18%. Tehát még mindig 37% mezőgazdasági. Az irodaiak és értelmiségiek 17%.

"Legalább ennyi volt az iparosok,kiskereskedők aránya.

Szellemi munkások: pedagógusok,mérnökök,ügyvédek stb. volt a többi."

Iparosok, kiskereskedők: 1949:8%, 1960:2%.

A maszekokat szinte teljesen felszámolták az 50-es évek végére, az évtized elején még sokan voltak. Mérnökből nagyon kevés volt 1950-ben, de gyorsan nőtt a számuk.

"A városokban sem olvastak sokan."

A sokant úgy kell érteni, hogy a maihoz képest. Léteznek felmérések arról, hogy mennyit olvastak az emberek. 1948-ban a legtöbbet, onnan pedig azóta is évtizedről évtizedre csökken.

"Az egészségügyi ellátá minden dolgozónak járt,és ingyen."

A tb az 1949-ben a lakosság 41%-ára terjedt ki. Ez az arány ezután sokat növekedett, de igazából csak a 70-es évekre terjedt ki mindenkire az állami ellátás. Az 50-es években 50-60% körül mozgott a lefedettség.

Az téves elképzelés, hogy egyik pillanatról a másikra bevezették a mindenkinek járó ingyenes ellátást. Erről szó se lehetett, hiszen ez lehetetlen lett volna, nem volt rá elég orvos, se kórház.

"Akkor még nem volt divat a hálapénz."

A hálapénz ősrégi jelenség, de modern formája 1945 és 1950 között alakult ki (és azóta is tart), amikor 1947-48 körül az orvosok fizetése nagyon alacsony volt, miközben a feladataik drasztikusan megnőttek.