A hamvasztást végző embereket milyen lélekkel áldotta meg a teremtő?

Ugyanolyan emberek mint bárki más, butaság lenne általánosítani szerintem

23:45

Teljesen egyetértek veled

"Ki miért választ ilyen munkát"

Hát szerintem leginkább azért, mert választhatnak, hogy hajléktalanok lesznek és kukáznak, vagy viszonylag normális életet élnek és ezt dolgozzák.

Én is a másodikat választanám.

Amúgy tényleg nem olyan szörnyű munka ez. A halottakat nem is látod, nem kell megnézned őket, nem kell ismerned őket. Sőt közvetlenül nem is érsz hozzájuk, mert be vannak csomagolva. Egyszerűen csak megfogsz egy csomagot és berakod egy helyre, utána meg kiveszed a hamut.

Lehet, hogy először nekem is kicsit furcsa lenne, ha ilyet kéne csinálnom, de biztos teljesen hozzá lehet szokni. Pl emlékszem, hogy annak idején, mikor először voltam boncoláson, utána még hetekig milyen nyomasztó érzés volt, hogy egy félig rohadó büdös hullát ott előttem szeleteltek fel.

Aztán többször nem kellett részt vennem ilyenen, de ha kéne, annyira nem zavarna már. Pedig nem néztem évekig csak egyetlen alkalommal.

Régi a kérdés,de azért írok rá.

Van nem egy közvetlen ismerősöm. Azért választották ezt a munkát,mert ez volt. De!!! Meg lehet szokni és bármilyen hihetetlen meg lehet szeretni. És attól még az ember ember marad. És ha valami különlegesebb esett,vagy gyerek fordul elő, az ugyanúgy megviseli,mint bármelyik másik embert. Tudni kell a munkát lezárni, és a munkahelyen hagyni.De ez nem megy,amikor pl. a már említett gyerek eset van. Ilyenkor kell a társ, a család aki tudja minden jelzésből, hogy most mi is nyomja a lelkét, és ezt tudni kell kezelni. és kellenek olyan munkatársak akikre nem nyomja rá ez a munka a lehangoltságot, tehát tudni kell munkaidőben beszélgetni,nevetni,mert ezt egyedül senki nem tudja csinálni.