Aki ily módon utánoz, annak mi baja?

Mindig úgy tudtam, hogy az utánzás egyféle tiszteletnek a jele, de ez az illető inkább hülyének néz, vagy felém akar kerekedni, vagy nem is tudom..

Egy osztálytársamról van szó, aki egykoron barátnőm volt, de eltávolodtunk egymástól (nem véletlenül), mindig szeretett nagyot mondani, tulajdonképpen akkor is hazudott, ha kérdezett.. Utóbbi időben avval bosszant, ha nekem tetszik valami, egy könyv, vagy egy zenekar (többnyire ami nekem régóta nagy kedvencem), úgy csinál, mintha ő azt jobban ismerné, sokkal régebb óta szeretné, mint én, holott, ha beszélgetek vele róla hamar kiderül, hogy óriási hézagok vannak a nagy ismeretében. Engem egyébként nem zavarna, ha kiderülne, hogy valóban egy az ízlésünk, de mivel csak hazudik, idegesítő, és nem is értem ennek a mozgatórugóját. Akkor kapartam a legjobban a falat, mikor a kedvenc zenémet hallgatta az újabb barátnőjével, - már várhatta mikor jövök - és direkt hangosan kommentálta, hogy "hú, de szereti ezt a számot", közben két napja azt sem tudta, hogy létezik..

Ezt miért csinálja?