Korea és Vietnám között volt valaha valamilyen háború vagy összetűzés ami miatt a koreaiak utálnák a vietnámiakat? Milyen a két nép kapcsolata?

A Vietnami háború röviden:

1959 – 1975. április 30.

A II. világháború után nem lélegezhettek fel az emberek, mert elkezdődött a hidegháború. Amerika és Szovjetunió, a két szuperhatalom állt egymással szemben, viszont egyikük sem merte vállalni a konfrontációt nyíltan, mert annyi eszük azért volt, hogy egy III. vh.-ban mindenki csak veszítene. Igy kénytelenek voltak ártatlan országok területein megvívni értelmetlen kis csatáikat. Az első erőfitogtatás szovjet részről a berlini blokád volt. Mint köztudott a szövetségesek 4 részre osztották fel az országot és a fővárost. Egy probléma volt csak, hogy Berlin mélyen bentfeküdt az oroszok által felügyelt területen. 1948 június 12-én azzal az ürüggyel, hogy javítják az autópályákat minden Berlinbe vezető utat lezártak. Most nem szeretném részletezni ezt a témát, de közel egy évig tartott a blokád, egészen 1949 május 11-ig.

A következő állomás a sokak számára kevésbé ismert koreai légiháború volt (1950-1953). Igazából a színfalak mögött Amerika harcolt a szovjetek és kínaiak ellen. Ez volt a világtörténelem első és ezidáig utolsó igazi szuperszónikus légiháborúja. Az amerikai F-86-osok csaptak össze az szovjet MiG 15-ösökkel. Mindkét vadászgép nagyon hasonlított egymásra. Ennek igazán érdekes oka volt: Miután a németekben tudatosult, hogy elvesztették a háborút, minden jelentős fejlesztésüket elkezdték megsemmisíteni. Egyet kivéve: a Messerschmitt Me 262-t. A Sturmvogel becenévre hallgató replülő volt a világ első müködőképes és biztonságos lökhajtású vadászgépe. Mindkét félnek sikerült beszereznie egyet-egyet ebből a remekműből, amit a németek büszkesége nem engedett elpusztítani. Szóval a koreai háború volt az első igazi fegyveres konfliktusa a hidegháborúnak. Azért robbant ki, mert az észak-koreai Kim Ir Szen teljesen váratlanul megtámadta és elfoglalta Dél-Koreát. Truman elnök a segítségükre sietett és sikeresen visszaállították a mai napig fennálló határokat. Érdekesség, hogy a két Korea azóta is hadban áll katonai jogilag, mert csak fegyverszünetet kötöttek és nem békét.

1962 október 15-28, egy másik nagyon fontos időpont, amikor a világ egy hajszálnyira volt az atomháborútól: a kubai rakéta válság. Röviden annyi történt, hogy a szovjetek áruszállító hajókon rakétákat csempésztek Kubába amik között atomtöltetek is voltak. Persze, mint mindig, a szovjetek mindent tagadtak, amikor Kennedy elnök rákérdezett a komcsiknál miután fülest kapott a francia hírszerzéstől. Az amcsik csak akkor vették komolyan az esetet, amikor saját felderítőgépeik fényképeket készítettek halászfaluknak álcázott rakéta bázisokról. Végül a szovjetek megigérték, hogy kivonják rakétáikat ha az amcsik is ezt teszik a Törökországban telepített rakétáikkal. És elérkeztünk egy újabb és egyben a legkomolyabb konfliktushoz: a vietnami háborúhoz.

A vietnami háború alatt bővebb értelemben a teljes második indokínai háborút (1957–1975), szűkebb viszonylatban az ebbe való közvetlen amerikai katonai beavatkozást (1959[4]–1973) értjük. A háború alapvetően Vietnam újraegyesítéséért folyt, amely során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnamot, míg az USA Dél-Vietnamot támogatta. A szárazföldi hadműveletek nagyobbrészt Dél-Vietnamban, továbbá Kambodzsa és Laosz határmenti területein folytak; Észak-Vietnam felett ugyanekkor légiháború dúlt. 1969 április végére a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok létszáma elérte a 543 400 főt, amely a legnagyobb volt az egész háború során, végül 1969 július 8-án az Egyesült Államok megkezdte a fokozatos kivonulást. Az év végéig 65 000 fővel csökkent a Vietnamban állomásozó amerikai haderő létszáma.

1973. január 5-én a béketárgyalások eredményeire hivatkozva Nixon elnök bejelentette a hadműveletek felfüggesztését, amelyet később a teljes amerikai haderő Vietnamból való egyoldalú kivonása követett. Az októberi megállapodás elemeit csak néhol módosító párizsi békeszerződés aláírása 1973. január 27-én hivatalosan is lezárta az Egyesült Államok vietnami konfliktusban való részvételét. A békeszerződés értelmében azonnali tűzszünet lépett életbe Észak- és Dél-Vietnam egész területén, 60 napon belül (március 29-ig) az utolsó amerikai katonának is el kellett hagynia az országot, illetve fel kellett számolni az összes amerikai támaszpontot, valamint az összes külföldi katonának ki kellett vonulnia Laosz és Kambodzsa területéről. A békeszerződés biztosította a Dél-Vietnam önrendelkezésének jogát, de engedélyezte a délen tartózkodó északi csapatok maradását is. Az első amerikai hadifoglyokat február 11-én engedték szabadon.

A béke nem volt tartós. Mindkét fél egymást okolta a tűzszünet megsértésével és kiújultak a harcok. Nixon ígéretet tett ugyan Dél-Vietnamnak, hogy katonai segítséget nyújt, amennyiben a hadi helyzet válságosra fordul, ám az ekkor kibontakozó Watergate-botrány alatt az elnök politikai életbenmaradásáért küzdött, végül 1974. augusztus 8-án le is mondott. Utóda alelnöke, Gerald Ford lett. A Kongresszus minden katonai segítségnyújtást megtiltott Indokínában. 1975 április 23-án 100 000 fős északi hadsereg indult meg Saigon felé. Ugyanezen a napon Ford elnök bejelentette, hogy Amerika számára a háború véget ért. Április 28-án Dương Văn Minh tábornok vette át Dél-Vietnam irányítását, de sikertelenül próbált tűzszünetet elérni. Másnap Ford elnök elrendelte az utolsó amerikai állampolgárok evakuálását is. Az evakuálás kezdetben a Tân Sơn Nhứt légitámaszpontról zajlott, de az észak-vietnami tűzérségi tűz és a fosztogató dél-vietnamiak miatt ezt a szerepet a nagykövetség vette át. Április 30-án reggelre a nagykövetséget védő utolsó tengerészgyalogos is elhagyta Saigont, a támogatás nélkül maradt Dél-Vietnam ereje hamar megtört majd nem sokkal később Minh tábornok a rádióban bejelentette a feltétel nélküli megadást. Az Észak-Vietnami Néphadsereg 55 nap alatt sikeresen végrehajtotta a két évesre tervezett offenzívát. A két ország 1976-ban Vietnami Szocialista Köztársaság néven hivatalosan is egyesült. A harcok során körülbelül 3,2 millió vietnami és több mint 58 000 amerikai vesztette életét.

A vietnami háborúban híresült el a napalm vagy másnéven a gyújtóbomba: gyúlékony folyadék, amolyan zselésített benzin, amit nem szívott be azonnal a föld. Őserdő égetésére használták, hogy megtisztítsák a terepet a harci helikoptereknek, később rájöttek, hogy emberek ellen is be lehet vetni. Állítólag az ellenség jobban félt a napalm bombától, mint bármilyen más fegyvertől. A napalm nagyon kemény egési sebeket okozott és ha abba nem haltak bele azonnal, akkor szenvedniük kellett a harmad fokú égi sérülésektől és a végleges vakságtól. A napalm által gyújtott tűz 1000-12000 fokon égett, aki már leforrázta magát 100 fokos vízzel, el tudja képzelni milyen kínokat kellett átélniük az áldozatoknak. A genfi egyezmény tiltja a civil lakosság elleni bevetését.

Agent Orange: A Ranch Hand hadművelet 1962 elején kezdődött meg, melynek célja az volt, hogy eltüntessék a fő utak mellől a sűrű aljnövényzetet. A háború előrehaladtával a hadművelet kiszélesedett és nemcsak az utak közvetlen környezetét, hanem attól távol eső erdőségek széles sávját is megszórták többek között az Agent Orange („Narancsszínű Hatóanyag”) nevű vegyszerrel, hogy azok így elhullajtsák lombjaikat. Ez a vegyszer súlyosan egészségkárosító hatású dioxint tartalmaz, mely napjainkig érezteti hatását.

Szintén Vietnam után figyeltek fel a poszttraumás stressz zavarra is (posttraumatic stress disorder, PTSD). A PTSD-s személynél gyakori az érzelmi üresség érzése, az alvási zavarok, depresszió, szorongás és ingerlékenység vagy dühkitörések. Az erős bűntudat érzése is igen gyakori. A PTSD-s emberek többsége igyekszik elkerülni mindent, ami a traumát kiváltó eseményre emlékezteti, és annak gondolatát is. A PTSD diagnózisához a tüneteknek legalább egy hónapon keresztül fenn kell állniuk. A felnőttek nagyjából 4%-a szenved PTSD-ben átlagosan, de háborús övezetben valamennyi időt eltöltött nők és férfiak körülbelül 30%-a. Egymillió háborús veteránnál alakult ki PTSD, miután a vietnámi háborúban részt vettek. Ami nem csoda, hiszen a vietkongok nagyon kegyetlenül bántak a hadifoglyokkal, ha egyáltalán ejtettek olyat.

Szerintem itt tudni kéne azt is hogy. Ki melyik vidékéről származik Koreának, és Vietnamnak...

Mert úgy lenne telje az összkép.

Üdv.: D

/Ennél rövidebben nem lehet elmagyarázni ezt a háborút./

Na jó a két utolsó bekezdés csak érdekesség.

De a Párodnak és a Barátnődnek lehet hogy nem csupán érdekesség...