Nem akarok visszamenni a kollégiumba, pedig muszáj. Legszivesebben bőgnék! Mit tegyek?
1 hónapja lette, kollégista, de nagyon rosszul érzem ott magam. Egyszerűen nem tudok tanulni a szilenciumon, zavar, hogy megszabják a szabadidőmet, nem tudok úgy készülni a sulira, mint idehaza. Honvágyam van, hiányoznak a szüleim, a családom, az otthon kényelme. Tudom, gyerekesnek gondolhattok, és lehet hogy tényleg az is vagyok, de nagyon rosszul érzem magam. a visszaút a legrosszab. Még ott elvagyok valahogy, hiszen a szobatársan nagyon jó fejekés a többiek is aranyosak, de valahogy nem megy a beilleszkedés. Szükségem van magányram, olyan hobbijaim vannak, amit nem tudok művelni a kollégiumban, mivel zavarnék másokat. Nem is vihetem be a hobbimhoz szükséges tárgyakat, mivel ellopnék őket. Ez az egész nagyon rosszul fekszik nekem, mégis mit csináljak?? :( (16 éves lány)
Az utazást nem lehetne megoldani, túl messze lakom.
válasza:Jóban vagyok mindenkivel, és láttam már a kerítésen átmászós sztorit és az alkoholosról is hallottam, de én nem iszom és ezek a dolgok egyáltalán nem boldogítanak. Én szeretem a szigort, sőt, jobban érzem magam egy szogorú kollégiumban, mint egy szabadelvűben és még azzal sem lenne probléma, hogy a szilencium ideje megvan szabva: inkább az a rossz, hogy körülöttem beszélgetnek, esznek, isznak, miközben tanulni kéne és ez engem nagyon zavar. Nem beszélve arról, hogy hangosan tanultam idehaza, illetve mászkáltam közben, most pedig magamban és ülve kell, amit nagyon nehéz megszoknom.
Az albérleten gondolkodtam már, de nem szeretnék teljesen egyedül élni... vagy nem tudom :S
válasza:Miért nem mész olyan suliba ami közel van a lakhelyedhez?
Én egy olyan suliban kezdtem a középsulit ami messze volt az otthonomtól busszal 2 órát utaztam hajnali fél5kor kellett kelnem. Szüleim mondták hogy legyek koleszos mert ez így nem állapot. Én 2 hónapig voltam koleszba ami halál volt, ott fele annyit nem tudtam aludni mint itthon, a szobatársaim jó fejek voltak de zavartak, és ugye kb semmit nem tudtam művelni a tanuláson kívül amit szerettem volna. Így fogtam magam és átiratkoztam egy közeli suliba ahova fél óra buszozással odaérek, és megérte jobban tanultam, jobban bírtam koncentrálni mindenre, nem volt megkötve a kezem. Ha nem bírod iratkozz át, mást nem tehetsz.
válasza:Megértelek, én sem bírtam volna.
Én pl. tanulás közben zenét hallgattam, TV is ment... Eleve nem is tanultam naponta annyit, amennyi a szilencium volt a kolisoknak, de ha meg úgy tartotta kedvem, akkor este tanultam, amikor nekik meg nem szabadott...
Szóval értelek!
Szerintem is jó megoldás lehet, amit az utolsó tanácsolt, hogy válts iskolát. (Hacsak nem valami speciális iskoláról van szó, ahol különleges dolgot tanultok.)
Vagy albérlet, azt is lehet közösen, nem kell teljesen egyedül lenni. De pl. akkor lehetne esetleg saját szobád. Csak hát az meg drága...
válasza:Én is megértelek, teljesen ilyen vagyok.
Gyűlölöm, ha beosztják helyettem az időmet, és összezárva sem szeretek lenni másokkal. Magányra van szükségem, mert olyan hobbijaim vannak, amik koncentrációt meg persze ihletet igényelnek, és az sok fecsegő, stb. ember között nem megy:S
Ráadásul tanulni is csak zene, film közben szeretek, vagy utazva. Nem bírok leülni egy helyben, és magolni :( Úgy egyszerűen nem megy a fejembe.
RÁadásul későn (hajnalban) alvós vagyok, mindegy milyen korán kell kelni, és egyszerűen felrobbannék, ha ahhoz kellene alkalmazkodnom, hogy 9-kor lámpaoltás, a mari meg már 10-kor aludni szeret mondjuk....
Szóval én is azt javasolnám, hogy válts iskolát, ha nem valami nagyon speckóba jársz. Mert a kolesz NEM LESZ JOBB.
Ha mindenképp maradnál ebben a suliban, akkor albérlet. És nem kell egyedül lenned, vehetsz ki valakinél egy szobát, rengetegen keresnek lány lakótársat! Vagy esetleg körbekérezősködhetsz a barátnőidnél, osztálytársaidnál, stb., hogy nincs-e olyan, aki menne veled albérletbe.
Köszönöm szépen a válaszokat! Az a baj, hogy sulit is most váltottam. Hogy nézne ki, ha megint elmennék onnan? :S
A suli viszont tetszik, de a kolesz a legnagyobb probléma, illetve bárhová mennék, koleszosnak kéne lennem, sajnos eléggé a világ végén lakom. -.-"
Remélem beleszokom ebbe az egészbe, mert ez így nagyon rossz. A szobatársaim nagyon aranyosa és nagyon kedvelem őket, és mikor ott vagyok, akkor elvagyok valamennyire, de szörnyű, hogy nem áplhatom a hobbijaimat, nem tanulhatok, készülhetek úgy mint otthon.
Még meglátom mi lesz, de elég komplikált nekem a dolog. :S
válasza:szia! hanyadikos vagy?
sajnos nem tudsz mást tenni, tűrnöd kell... próbád kicsit jobb szemszögből nézni a dolgokat... írtad, hogy a szobatársaid nagyon kedvesek, töltsetek több időt együtt. az időbeosztás sajnos nagy szívás, de nincs mit tenni ellene... ha majd elmész egyetemre (nem tudom, szeretnél-e) és kolis leszel, akkor nyugi, vége a megpróbáltatásoknak, mert ott leszel igazán szabad :)
Kedves kérdező!
Így tíz év elteltével olvasom kérdésed.
Én jelenleg 19 éves vagyok, egyetemi kollégiumba költöztem be a napokba és félek, ugyanezeket fogom majd érezni, mint amit te régen.
Meg szabad kérdezni, hogy mi lett az ügy vége?
Maradtál ugyanott kollégiumban, esetleg sulit váltottál, albérletbe mentél?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!