Én vagyok az önző vagy a barátnőm?! 16/L

Szerintem valahol mindketten önzők vagytok. Ez nem egy "kinek a lova a nagyobb" verseny, hanem egy olyan élethelyzet mindkettőtök esetében amit túl kell élni. Neked nyilván nagyon nehéz lehet a kialakult helyzet miatt, de a barátnődnek is nehéz lehet, mert gyakorlatilag nincs édesapja, talán egy egy emlék foszlány is előtörhet, amit már 5 évesen is nehezen élt meg (apu többé nem jön haza), kitudja...

Nem ezen kéne vitáznotok, hanem neki is azt mondani, hogy elhiszi hogy nehéz és melletted lesz, illetve neked is azt mondani, hogy elhiszed hogy nehéz és ott leszel mellette, ergo szépen kézenfogva túlélitek a kialakult helyzetet és nem azon vagdalóztok hogy kinek a rosszabb.

A kérdező miért önző, amiért a jelenlegi helyzetét megosztja a barátnőjével?

Szerintem tényleg nem szép dolog a barátnődtől.. legalább egy kicsit együtt érezhetne mielőtt rögtön elkezd kontrázni, hogy 5 évesen bezzeg vele mi történt. Nekem is van ilyen "barátnőm", akinek bármit mesélek rögtön saját maga jut az eszébe, és lehet őt hallgatni, ámulni, sajnálni és a többi.. csak nehogy egy percig is a másik legyen a középpontban. Szóval szerintem neked van igazad.

Miért önző? Mert számomra teljesen azt sugallja ez a kérdés is, hogy ahogy a barátnőjét nem hatja meg az ő problémája, őt sem igen hatják meg a barátnője érzései. Lehet olyan a helyzet amit leírtál kedves második válaszoló, de szerintem mindkét esetben át kéne gondolni vajon őszinte barátságról van-e szó.

Erre mondtam azt, hogy egyik oldalról sem szép elbeszélni a másik mellett úgy, hogy a választ meg sem hallja az ember, mert a jó barátok ilyenkor megfogják egymás kezét, és ha kell akkor órákig ülnek csöndben egymást hallgatva, nem pedig vitáznak, hogy ki is van/volt rosszabb helyzetben.

De a kérdező nem írt róla, hogy a történtekre hogy reagált, tehát azt nem tudjuk, hogy őt sem hatotta meg a barátnője története. Egyedül az derült ki, hogy a barátnője rögtön magára gondolt (ráadásul régmúlt sérelmeire), mikor a kérdezőnek jelenleg háborús helyzete van otthon. Ilyenkor miről beszélünk? Ha sajnálja a barátnőjét, ha nem, ő épp le van tojva ebben a kapcsolatban.

Az én helyzetemben is az idézőjeles barátnő már a múlté.

Azokból a mondatokból gondolom, mint hogy pl. "náluk nem volt ennyire nehéz a helyzet", avagy hogy csak 5 éves volt, "és még én támogassam őt" stb. Hogy magyarázzam el... Attól hogy nekem valami bajom van, még nem szabad hogy ez uralja az egész életemet és akkor egy évig nem mondhat a barátnőm meg senki semmit, mert most én vagyok a középpontban, akit sajnálni kell és csend legyen. Igenis akkor is támogathatom a barátnőmet, hogyha éppen padlón vagyok és igen is egy BARÁTNŐNEK el lehet mondani (ha magától nem jutna eszébe, ami sajnálatos tény, de előfordul), hogy fogja be fél órára a száját amíg én sírok neki.

Természetesen ezzel nem a barátnőd védem, mert részéről sem helyes, ahogy kezeli ezt a helyzetet, viszont a leírtakból nekem úgy tűnik, hogy a kérdező sem jár teljesen jó úton.

Nem vagyunk egyformák, nekem ez jött le abból, amit a kérdező írt. Mivel azt sem írta, hogy minden témánál, mindig rákontráz ez a barátnő a dolgokra, ezért a te álláspontod sem állja meg 100%-ig a helyét, ahogy természetesen az enyém sem. Ez akkor lenne így, ha mindketten ismernénk a szereplőket és a szitut is. Lényeg, amiben szerintem bőven egyetértünk, hogy ez így közel sem nevezhető barátságnak.

Mondom ezt úgy, hogy évekig hallgattam, hogy én semmit nem tudok az életről, én nem érek semmit, mert nem éltem meg olyanokat, mint a két "legjobb barátnőm". (válás, családi tragédia, hirtelen jött betegség, egyebek) Ekkor jöttem rá, hogy az ég világon SEMMIT nem tudnak rólam, az érzéseimről és az életemről, mert mindig minden fájdalmam elment a fülük mellett és a barátságunknak ott vége is lett jó pár év után.

Fel kell ismerni, hogy vajon tényleg csak a barátnő-e a hibás, meg kell próbálni megbeszélni, aztán majd meglátják hogyan tovább.

Részben egyetértek, nekem valamiért a kérdés még is ezt sugallja. Nem szeretem az "én elhiszem, DE...", "én megértem, DE..." kezdetű mondatokat, az azt sugallja számomra, hogy igen nálad ez volt, de most nekem a rosszabb és kész, ergo nálam mindkét részről szítottnak tűnik ez kicsit. Lehet hogy a kérdező kevésbé hibás ebben, mert nem igen tudja hogyan kéne az ilyen helyzeteket kezelni, illetve megbeszélni, DE... szerintem fölösleges azon lovagolni, hogy kinek a rosszabb mert jelen helyzetben baromira nem ennek kéne fontosnak lennie. Az hogy kinek a rosszabb nem csak a helyzettől függ, hanem attól is hogy a benne lévő emberke, ezt miként éli meg, hogyan képes feldolgozni, stb, ebben sem vagyunk egyformák. Valaki valamire csak legyint, míg más öngyilkos lesz miatta.

Egyébként más fájdalma szerintem simán feltéphet olyan sebeket az emberben, amik szinte pillanatnyiként hatnak. Ez persze nem mentség arra, hogy elbeszéljenek egymás mellett.