Hogy tanulhatnám meg, hogy az ilyenekkel ne foglalkozzak, keresztül nézzek egy ilyen emberen?

A volt legjobb barátnőmről van szó. 8 évig voltunk osztálytársak gimiben, majd külön városba mentünk egyetemre. Még a 250km és az új, külön baráti társaság ellenére is tartottuk a kapcsolatot, ő mindig megkeresett, ha hazajött (mivel én maradtam a megyében, ő ment el messzire), olyankor sokat szórakoztunk együtt itthon, mindenek ellenére megmaradt a jó, közeli viszony. Én bemutattam néhány egyetemi, megyebéli barátnőmnek, nyitott voltam, megmutattam a helybéli szórakozóhelyeket, programokat. Aztán 1 év után otthagyta a messzi egyetemet. Jelentkezett egy szakra arra az egyetemre, amelyikre én is járok, úgy volt, hogy egy helyen is fogunk tanulni. Mindketten nagyon örültünk a dolognak, tervezgettük, hogy mivel lehet, a szülei vesznek neki lakást a városban, így lehet, hogy egy lakásba költözünk, rendszeresen megyünk majd ide-oda, jól elleszünk majd mindig suli mellett. Hát felvették abba a suliba, ahova én járok, így folytatódtak a közös tervek egész nyáron, rendszeresen keresett, jártunk szórakozni, sokszor beszéltünk. Aztán eljött a gólyatábor ideje, amire ugye ő elsőévesként el is ment, én nem voltam ott. Kiderült már első nap (mikor szóltam neki, hogy szóljon, ha megy, mert lehet én is elmegyek csoporttárs barátnőimmel), hogy ő már előre megbeszélte néhány szülővárosa beli, volt gimis (de nálunk fiatalabb) lányokkal az egészet, én meg el lettem felejtve. Ez még nem is bántott annyira. Reméltem, hogy az új, volt gimistárs barátnőit majd én is megismerhetem, és majd együtt lóghatunk suli után stb. Barátnőmmel leszerveztünk egy közös órát is a suliban, ahova én elhívtam az egyik csoporttárs barátnőmet, bemutattam a volt legjobb barátnőmnek, azonban ő szó nélkül elhozta az egyik új barátnőjét (be sem mutatta), minket meg le sem sz*rtak. Aztán elkezdtek facebookra minden nap új képeket feltenni a délutáni közös programjaikról (az új barátnőivel), írogatták, hogy szeretik egymást, becézgették egymást ("drágám" "vad xy-om" - már 2 hét ismeretség után, a mai napig). Én, amikor személyesen találkoztunk és beszélgettünk, még mindig próbáltam valahogy elhívni őt, illetve vártam, hogy ő hívjon az ő barátnőivel (hisz egész nyáron arról beszélt nekem, milyen jól elleszünk majd az egyetem alatt! órák után, bulik stb.), és bár barátnőm felszínesen kedves volt, de egyre visszahúzódóbb lett (mindez a szorgalmi időszak első 2 hetében történt). Aztán nem találkoztunk pár hétig, nem is írt, én meg folyamatosan láttam facebookon a majomkodásokat, mennyire jól elvan az új barátnőivel. Én 1-2x írtam neki, de még válaszra sem nagyon méltatott, csak az újdonsült barátnőivel törődött. Már lassan 2 hónapja, de felém sem néz, minden nap csak írogat facebookon az új barátnőinek, hogy mennyire szereti őket, minden nap új kocsmázós, bulizós közös képet tesz fel róluk, sőt állandóan azokat a helyeket, italokat, jó dolgokat mutogatja az új barátnőinek a városban, amikbe annak idején én avattam be! Rengeteg mindent tőlem látott, én mutattam neki, mivel én már más barátnőim révén ismertem a várost (mellesleg pedig barátnőm egy szürke kisegér volt, annak idején én mutattam meg neki, milyen a bulizós élet - persze mértékkel, és én azóta már lecsillapodtam, komolyodtam :)).

Nagyon rosszul esik, hogy már 2 hónapja felém sem néz és még a névnapomra megígért (szeptemberi) bulit is elsumákolta, ráadásul, ha meglát az utcán, csak halkan odaköszön, abszolőt nem érdeklem. Volt gimis barátnőinket keresi, tartja velük a kapcsolatot, azonban mióta egy városba került velem, engem levegőnek néz és csak az új, 2 hónapos barátságaival van elfoglalva! Elég rosszul esik, 9 éves barátság után, a legjobb barátnőmnek tartottam, általam lett a kisvárosi, szürke kisegérből bulizós, pörgősebb csaj... ti hogy viszonyulnátok ezek után a volt barátnőmhöz? Ha nem lesznek majd ott az új barátnői, engem biztosan meg fog keresni (ha ló nincs, jó a szamár is...)! Már arra is gondoltam, hogy legközelebb az utcán oda sem köszönök inkább, megsértett, én nyitott voltam, segítettem neki, ő pedig tesz rám magasról, immár 2 hónapja. Hogy tehetném túl magam teljesen, hogy ne essen rosszul a mindennapos facebook-irományaikat olvasni, ne essenek rosszul a közös képeik azokon a helyeken, melyeket én is szeretek? (Mellesleg úgy viselkednek az új barátnőivel, mint a 15 évesek!!! - ez amúgy is szemet szúr az embernek.) Nagyon rosszul esik, főleg az, hogy abszolút eszébe sem jutottam, még a sikeres felsőfokú nyelvvizsgám alkalmából sem, még névnapomkor sem. Hogy ne fájjon az egész, ne idegesítsen minden nap? Hogy tanulhatnék meg nem foglalkozni vele és a mindennapos szemem előtt való majomkodással?