Miért látják az emberek csak feketén-fehéren az életüket, a kapcsolataikat és miért nem tudják komplexen javítani a helyzeten, elemezni a lehetőségeket?

A mai világban a "szerelmet" csak szappanoperákból ismerjük és nem vagyunk képben azzal, hogy az valójában nem is szerelem.

Egyetértek a Kérdezővel, szerintem az okozhatja a problémát, hogy az emberek nem ismerik saját énjüket, sajnos nincs is igényük önismeretre. A mai világban minden kifelé fordul (divat, bulik stb.), kevesen foglalkoznak saját belső világukkal. Pedig néminemű önismeret szükséges lenne ahhoz, hogy egyáltalán tudjuk: kire van szükségünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Nem hiszem, hogy a sportmotor vagy a helyes pofi 70-80 éves korunkban is meghatározó lenne. Pedig ha kimondtuk a 'holtomiglan-holtodiglant', illene is betartani..

"az emberek nagy részének a világ vagy csak fekete, vagy csak fehér. "

Minden ember olyan egyszerű, amilyen egyszerűnek a világot látja/látni akarja.

Szerintem az itteni kérdések nagy részét a hirtelen harag motiválja, vagy éppen az illetőnek kicsit tele van a hócipője és nincs kinek kibeszélnie magát. Kivéve persze a ténylegesen komoly problémákról szóló kérdéseket.

Az általad leírt problémák pedig azért áthidalhatóak lennének egy kapcsolatban, ha az emberek nem lennének annyira önzőek és a másik igényeit is figyelembe vennék. Ha pl. a pasi nem a szavak embere, inkább tettekkel fejezi ki a szeretetét, viszont a nő igényelné, hogy néha kimondja, hogy szereti, akkor igazán nem törik le a nyelve, ha néha kimondja, főleg, ha igaz is, a nő pedig igazán nem hal bele, ha nem hallja naponta hússzor. Szóval ha szeretjük a másikat, szeretjük boldognak látni is és örülünk, ha ehhez hozzá tudjuk segíteni. Ha ez kölcsönösen működik, akkor nagy baj nem lehet ilyen apróságokból.