Hogyan tehetnénk könnyebbé a barátunk számára ezt a nehéz időszakot?
Egyetemisták vagyunk. Májusban az egyik igen jó barátunk párját elütötték, aki sajnos másnap a kórházban belehalt a sérüléseibe. Három évig voltak előtte együtt, mindenki teljesen elkönyvelte, hogy ők együtt fognak megöregedni, tényleg mindenben összepasszoltak, 3 év után is ugyanúgy imádták egymást, mint a kapcsolatuk elején. Nem csak őt sokkolta az esemény, de az egész baráti társasággal/ kolival egyként zokogtunk két napig. Ezután legalább mi próbáltunk erősek lenni és ott állni a srác mögött. Úgy egy hónapja már úgytűnt minden rendben lesz. Elhagyta a gondolatot, hogy ő utána akar menni, néha már mosolyogni is láttuk. Ott volt az összeülős ivós bulikban, ilyenkor különösen jól érezte magát, mintha elhagyta volna a problémáit.
Pár napja volt megint egy ilyen buli. Pár órára eltűnt, aztán amikor visszaérkezett a koliba, ömlött a kezéből a vér, mintha lazán szétvert volna valamit. Nem árulta el mi történt, viszont addig-addig faggattam, próbáltam "helyretenni" a kézfejét (lefertőtleníteni vagy legalább megmosni stb), hogy szó szerint zokogásban tört ki és azt mondta még mindig képtelen feldolgozni azt, ami történt vele és ő nem tud így élni. A szívem majd meg szakadt, hiszen mi is egy olyan embert veszítettünk el, aki már a baráti társaságunk 100%-os tagja volt, de átérezni sem tudom, hogy ez a srác mekkora fájdalmat élhet át nap mint nap, hiszen ő a szerelmét veszítette el. Iszonyatosan nehezen bírtam megállni sírás nélkül, de még csak mondani sem tudtam mit. Csak öleltem órákon keresztül és hagytam hogy meséljen, kisírja magát, de iszonyatosan kellemetlen volt, hogy ilyen kukán ültem ott. Próbáltam vigasztalni, de ilyenkor még is mit mondhatnék? Én is totálisan meghasaltam tőle, aztán egy másik barátunk látta, hogy már én is kész vagyok és felváltott a vigasztalással. Eltelt kb 4 óra, mire legalább a sírást abbahagyta és kicsit jobb színbe került. Mi a fenét tehetnénk, hogy kicsit megkönnyítsük a helyzetét? Nem akarjuk sajnálni, mert attól neki csak mégrosszabb lesz. Tudjuk, hogy ezen neki kell igazán túltennie magát, de hogyan segíthetnénk ebben?
Ami számomra legmeglepőbb volt, hogy sosem beszél ezekről a dolgokról és nem is akar, mert nem akarja hogy sajnálják. Most sem igen ivott a "buli" alatt és előtte sem, de ahogy kibukott belőle hirtelen olyan lett mint egy nagy gyerek. Igényelte a szeretet és nem csak tőlem, de más barátainktól is jól esett neki néhány bátorító ölelés, így kizártnak tartom, hogy bármi más lehetett a dologban. Imádta a barátnőjét és nem hiszem, hogy ezt képes lenne felhasználni arra, hogy a visszájára fordítsa a dolgokat.
Az meg hogy mellettem zokog és átölelem vagy simogatom a hátát, egyfajta természetes reakció volt, ha már mondani úgysem tudok mit.
Igazából még mindig úgy vagyunk vele, hogy inkább jöjjön ki a fájdalom belőle ilyen úton, csak ne csináljon hülyeséget. Persze nekünk sem könnyű, de ő lényegesen rosszabb helyzetben van.
sajnos nem tudsz rajta segíteni,ehez sok idő kell. Esetleg próbáljátok elterelni a gondolatait, sokat vele lenni programokat szervezni. De a nap 24 órájába nem állhatsz mellette.
Kapott valami büntetést az aki elütötte a barátnőjét ? :(
Ezért is fontos, hogy mellette állj! Támogasd őt!
Szerintem ilyen esetben a sírás teljesen normális reakció. Sokkal jobb mint az elfojtás.Ez nem gyengeség és nem szánalom! Igen! Beszéljen a történtekről ez is hozzá segíti a gyász feldolgozásához. A vallásos az is sokat segíthet. Ti barátok a támogatásotokkal tudjátok őt segíteni.Ne engedjétek, hogy magába fojtsa a szomorúságát.
Májusban történt az eset, tehát még korán van hogy elfelejtse, túl tudja tenni magát a történteken.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!