Ítéltek első látásra?

Én igen. Általában be is jön

Csak "látásra" nem, de 1-2 mondat beszélgetés után már igen. És általában jó az "ítéletem"...

Nekem is vannak előítéleteim. Viszont próbálom kordában tartani őket. Én alapjában véve nem vagyok egy barátkozós típus. Azt is észre vettem már magamon, hogy hajlamos vagyok valakiről ítéletet alkotni úgy hogy nem is ismerem. Viszont ne szólsz szám, nem fáj fejem alapon magamba tartom és legtöbbször kellemes csalódás szokott érni az illetővel szemben.

Nem szerencsére, mert nem lehet valakit első látásra megítélni, sőt, pár mondatból se, lehet épp rossz passzban van.De aki ítél, ne csodálkozzon, ha egyszer róla is így ítélnek.

Ítélkezni nem szoktam,de elővigyázatos vagyok...

Egy kérdésnél a legelső, hogy megnézem, mit értünk alatta. Mit értünk ítélet alatt. Ugyanis van olyan benyomásom, hogy nem azonos a vélemény szóval. A vélemény ösztönös, és a benyomások eredménye. Emberi dolog, hogy valamilyen formában megnyilvánulnak benned a benyomások, amikor látsz egy embert. Az ítélet már egy gondolat eredménye, ami egy feltételezésből indul és belső diszharmóniából táplálkozik. Nagy emberi hülyeség, hogy kommentálni akarunk mindent magunknak, másoknak. Enélkül is boldog az élet. Én például csak figyelek és nem szólok. Fordítva szokott lenni. Mondhatnám, meditálok. Nem szoktak ítéleteim lenni. Ha meglátok az utca sarkán egy nőt, valószínűsítem a mesterségét, de ha úgy is van, képtelen vagyok elítélni őt emiatt. Annyi dolog, van, amit nem tudhatok róla és a helyzetről. De ha még tudnám is, nem vagyok Isten

Én van,hogy magamban elmondom,hogy első látásra milyennek is "látom" az illetőt,de ettől még szívesen megismerem, vagy csalódok, vagy nem.

Igen. Nem is akarok rajta változtatni. Max egy kellemes meglepetésben lesz részem, ha az illetőről kiderül, hogy mégsem görény. :)