Hogy tudják az ilyen írást elolvasni?

Úgy, hogy megszokják. Nekem a sajtos példád is rögtön leesett.

Ha mindnki így írna, kkr gy idő utn te s mgszoknd s ki tdnd olvsni :) (arabban sincs ám minden magánhangzó kihagyva...)

Nem tudom a héberben hogyan van, de szerintem úgy mint az arabban.

Arabul tanulok, így tudom, hogy ott a hosszú magánhangzókat jelölik (ee, úú, íí), sőt a szó eleji rövid magánhangzókat (e, u, i) és a szó végi rövid á-t is. Ezeket nem ékezetekkel (fatthával, kasszrával, dammával), hanem rendes betűkkel jelölik, nem lehet őket kihagyni.

Ráadásul van egy csomó "mély" mássalhangzó (az sz-nek, a dh-nak, a t-nek és a b-nek, a k-nak is van ún. emfatikus, vagyis mély verziója), amelyek után majdnem mindig mély rövid magánhangzó következik. Mivel csak három rövid magánhangzó van az arabban, ez sokat segít.

Egyébként a fő tényleg a gyakorlás, amint már sokan is írták itt. Az angolt például hogyan olvasod el? Az angol a világ legkevésbé fonetikus nyelve, amelyben legalább annyi a fonetikai kivétel, mint a szabály.

Vegyük például azt, hogy "fish and chips". Ha más angol szavak fonetikájából akarjuk ugyanezt felépíteni, akkor akár így is le lehetne írni:

"ghoti and tchoghs"

hiszen:

-a tough-ban a gh-t f-nek ejtik

-a women-ben az o-t i-nek

-a nation-ben a 'ti'-t sh-nek

-a match-ben a tch-t cs-nek

-a women-ben az o-t i-nek

-a hiccough-ban a gh-t p-nek

A hangsúlyozásról nem is beszélve, az angol nyelvben minden szónál külön meg kell tanulni, melyik szótagján van a hangsúly.

Látszik, hogy nem tudsz franciául, hiszen a francia írás teljesen logikus, és minden szónak az utolsó szótagján van a hangsúly. A francia helyesírás már elvekre épül mint a magyar, vagy mondjuk a német: ott betűcsoportok jelentenek egyes hangokat.

De azonos helyzetben azonos betű vagy betűcsoport mindig ugyanolyan hangot jelöl, nagyon kevés a kivétel.

Pl. az "eau" mindig ó, az "eu" mindig ö, az "er" mindig é, az "ou" mindig u, az "un", "en", "in" mindig ugyanazt a nazális hangot jelöli, a szóvégi e-t, p-t, t-t, (többesszámot jelölő) s-t/x-et sosem ejtik, stb. Meg kell tanulni, de ha egyszer megjegyezted, utána bármit el tudsz helyesen olvasni.

De angolul sem tudhatsz túl jól. Ebben a nyelvben ugyanis nagyon gyakran két azonos írású szót jelentéstől függően másképp kell kiejteni.

Pl.:

use [júz] = használ (ige)

use [júsz] = használat (főnév)

polish ['polis] = fényez (ige)

Polish [póulis] = lengyel

row [róu] = evez (ige)

row [ráu] = vita, veszekedés (főnév)

read [ríd] = olvas (jelenidő)

read [red] = olvasott (múlt)

does [dáz] = csinál, tesz

does [dóuz] = őzsuták (többesszám)

desert ['dezört] = dezertál

desert [di'zőrt] = sivatag

number [námbör] = szám

number [námör] = zsibbadtabb (numb => number)

rebel ['rebel] = felkelő, rebellus (főnév)

rebel [ri'bel] = felkel, rebellál (ige)

separate [szepöröt] = külön(álló) (melléknév)

separate [szepöréjt] = külön/elválaszt (ige)

record ['reköd] = rekord, felvétel (főnév)

record [ri'kórd] = felvesz (ige)

Nem sértegetni akarlak, csak felhívom a figyelmedet arra, hogy ezeknek és a töméntelen hasonló a szópároknak az összekeverése gyakori hiba az angolt idegen nyelvként beszélők körében. A helytelen hangsúlyozás és kiejtés addig nem probléma, amíg más magyarokkal beszélgetsz angolul, akik számára a magyar akcentus "érthető". Egy angol anyanyelvű, vagy angolul beszélő más külföldi számára azonban a Hunglish (amely például a szavak elejére teszi a hangsúlyt) érthetetlen.

Tényleg van pár pár arab betű, amelyek nagyon hasonlítanak egymásra. A t, a th és a b majdnem ugyanolyan, és zárt helyzetben az n is úgy néz ki mint az előbbi három. A különbség, hogy az n-en egy pont van, a t-n kettő, a th-n három, a b esetében pedig alul van egy. Tehát olvasásnál mégiscsak könnyedén meg lehet különböztetni őket, ahogy az o-t megkülönbözteted az ö-től, stb.

De ha jobban belegondolsz, akkor a latin ábécében is van egy csomó betű, amelyik nagyon hasonlít egymásra, kezdve az ékezetekkel.

A p, b, d, q például ugyanúgy néznek ki, csak máshogy vannak forgatva. Ezt egy felnőtt, más írást ismerő tanulónak nem könnyű megjegyeznie.

Azt sem könnyű tanulóként megjegyezni, hogy az S, a Z (megyek majdhogynem egymás tükörképei) és az N merre kanyarognak. Kezdő írók gyakran tükrözve írják le ezeket.

Ráadásul egy csomó kisbetűnek teljesen máshogy néz ki a "nagy" párja. Pl: a-A, e-E, h-H, n-N, l-L, r-R.

Az egész megszokás kérdése :)

Én meg több éve külföldön élek (inklúding egy évet Angliában), és rendszeresen angolul kommunikálok :)

Persze, az angolnak ugyanannyira mindegy hogy júsz vagy júz, amennyire neked, hogy "elől ül a masiniszta" vagy "alolua madzsinitta" :)

A hangsúlyozást meg hallottad, csak nem tudatosult benned :)