Szégyellni kell manapság, ha az ember szeret tanulni?

Semmit se kell szégyellni, csak az a baj hogy jellemtelen gyenge szar a populáció nagy része.

Bőven elég, ha a szeretteink véleménye érdekel bennünket.

Emlékszem arra a céltalanul élni kérdésre, és tökéletes félreértés az egész. Nem baj, ha valaki többre akarja vinni, nem baj, ha újabb és újabb célokat keres magának, folyamatosan képezi magát. De az gond, hogyha folyton szívózik másokkal, akik nem ilyenek, ha egyfolytában szekálnak, hogy miért ülsz itt a fenekeden, miért nem loholsz a csorda után, mi lesz így belőled, jaj jajjaj, vége a világnak, itt fogsz megpusztulni bután. Na ez a rohadtul idegesítő. Nem hiszem, hogy veled az lenne a baj, hogy jókedvedben tanulsz. Biztos van ott valami más bibi. Az én párom is szeret mindenfélét tanulni, csak úgy magának, amiket én ha vért izzadok, akkor sem fogok megérteni sem, nemhogy megtanulni. Nekem mindig tízszer annyit kellett ülnöm a könyv fölött ugyanazért a jegyért, mint a többieknek, nem volt épp sikerélmény a tanulás, így nem is töltöm ezzel az időmet, ha csak nem muszáj, vagy olyan kedvem van éppen. De ettől még nem utálom a barátomat, sőt, imádom, felnézek rá.

Neked biztosan megvan a motivációd a tanulásra, más meg örül, hogy lyuk van a fenekén, nemhogy tanfolyamra járjon. És igen, egész más a hozzáállás, ha magadnak tanulsz olyat, ami érdekel, és más úgy, hogy ha nem tanulsz, akkor kirúgnak.

Miért kéne szégyellni azt, amivel csak több lehetsz? Miért volna szégyeneletes dolog az, hogy előbbre akarsz jutni (azaz van benned ambíció), hogy érdekel a világ, hogy vannak gondolataid és ötleteid, hogy meg szeretnél érteni valamit, amit most nem értesz?

Az igazán értlemes, tanulni szerető ember bizony fel sem tesz ilyen buta kérdést, hanem megy a maga feje után.

Kíváncsi lennék arra, hogy ugyan ki volt az az ember, aki ezt verte a fejedbe? Nagyon gyorsan érdemes kiverni onnan, ha huszonéves vagy, akkor még nem késő átírni a legéletellenesebb szülői parancsokat is, amelyek a szuperegódat mérgezik és nem hagyják, hogy azt az életet éld, ami a tied, és úgy élj, ahogyan te akarsz, ne peidg úgy, ahogyan mások akarják.

Szerintem, te némi fogalomzavarban szenvedsz valamilyen torz parancs miatt, és ha valóban értelmes ember vagy, aki szeret tanulni, akkor ajánlom, hogy keress rá a neten arra, hogy mit neveznek a lélekgyógyászok szégyennek és mi a valódi szégyen, meg a hamis szégyentudat közötti különbség. Hamar megvilágosul a különbség és ha tudatosul is ez benned, akkor megint tettél egy lépést a saját szabadságod felé.

Aki azt akarja beleverni a fejedbe, hogy szégyen az, hogy te tanulni akarsz, az valójában agresszor, és azért nevezni szégyennek (azaz eltitkolni való tettnek, hibának, rossznak) a te akaratodat és vágyadat, mert valójában a saját maga akaratát akarja rád kényszerteni, amely nyílvánvalóan ellentétes a tanulással, a tudás megszerzésével, az ambicióid kibontakozásával.

Az esetek többségében olyan apák szoktak lenni emögött, akik nem engedik, hogy a fiuk vagy a lányuk "több legyen" náluk (holott az eleve okosabbnak született gyerek már születésekor több, mint a szülője!), vagy olyan anyák, akik ugyanezt nem akarják, plusz a leválást sem engedik - a tanulással és a tudással olyan egyéni energiaforrásra tehetsz szert, amely a legdurvább családokból is képes téged kitörni segíteni. "A Tudás hatalom." Ez mindig igaz.

A tanulás szerete soha nem szégyen, inkább légy büszke magadra! Az szégyellje magát, aki szégyennek határoz meg valamit, amit valójában BÜSZKESÉGNEK ! kellene meghatároznia. Egy jó szülő ugynais büszke a gyereke ambícióira, tudására, tehetségére, arra, hogy szeret tanulni - nem pedig szégyelli azt! Ha szégyelli, akkor azt jelenti, hogy valójában BÜNTET téged azért, amit te akarsz, büntet azért, ami jó, és azt jutalmazza, ami neked nem jó!

Ha ez valamelyik szülőd, akkor javaslom, hogy a további tanulási lehetőségekhez támogasd meg magad egy jó szakemberrel, aki ezeket a belőd ületett rossz parancsokat segít átírni. Minél előbb, annál jobb.

Nem is az, hogy szégyellni kell, de valahogy tényleg sokan úgy állnak hozzá, hogy csak azért csinálnak valamit, mert muszáj.

Én egyetemre járok, szeretem tanulni amit tanulok, és ahogy látom, nagyrészt a többiek is. Viszont szoktak lenni pl. szakmai konferenciák az egyetemen, sokszor van, hogy hívok pár embert az évfolyamról, és kb. hülyének néznek, ilyeneket kérdeznek, hogy "Miért, az kötelező?" meg "Oké, menjünk el, mutassuk meg magunkat, hogy ott voltunk, de aztán lelépünk hamar, ugye?" És tényleg néha én is azt érzem, hogy engem néznek hülyének, hogy azért megyek oda, mert érdekelnek az ilyen szakmai dolgok, vagy ha pl. elolvasok olyan szakirodalmakat is, ami nem lett kötelezőként megjelölve sehol, csak szeretnék utánanézni néhány dolognak mélyebben.

Jó, én se csak ilyenekkel vagyok elfoglalva, nem érzem magam strébernek, nem csak a tanulásról lehet velem beszélgetni, és a többieket sem tartom ostobának, mert általában arról is lehet velük beszélgetni, amikről tanulunk, csak valahogy ők olyan nyögvenyelősen csinálnak mindent, ami nem kötelező.

Szia!

Én is leírom a történetem. 27 éves lány vagyok, főiskolát (közgazdász)végeztem.Sajnos nem volt szülői támogatás hozzá, így diákhitelt vettem fel.

Leállamvizsgáztam négyesre, szakdolgozatom ötös lett.

Ami hiányzik még hozzá a középfokú szakmai nyelvvizsga (vagy egy általános felsőfokú).

Nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni a nyelvvizsga hiánya miatt, ezért egy gyárban dolgozom 4 műszakban minimálbérért. Nem tehetem meg, hogy a fenekemen üljek, mert nem számíthatok senkire, és meg kell élnem.

S ezen a helyen is (több ezer ember dolgozik itt) kevés a főiskolát végzett, még a főnököknek sincs. S én nem merem mondani már, hogy nekem mi a végzettségem, mert egyből azzal jönnek, hogy akkor mit keresek itt, miért itt dolgozok, illetve hogy én felvágok, hogy főiskolára jártam.

Pedig ez nem így van.

Nagyon szeretném, ha meglenne a nyelvvizsgám, csak ilyen munka mellett nehéz tanulni, mert 12 órákat dolgozom, hol éjszaka, hol nappal, ami teljesen felborítja a szervezetet.

Sajnos nem is megy annyira az idegen nyelv, nem áll rá az agyam.Inkább még egyszer leállamvizsgáznék, az könnyebben menne. Pedig jó lenne kitörni ebből.

Kicsit rossz érzés, hogy 24 éves koromig tanultam, s ugyanannyit keresek, mint akinek 8 általánosa van. Sőt! Itt az előrejutás nem a tudás függvénye, hanem az ismeretség, meg a fenéknyalás. S dühítő, hogy irtóra buta emberek megkapják a 110-120 ezret, mert együtt buliznak egy nagyobb főnökkel, s kiemelte őket ezért.

Én is mindig szerettem tanulni, jó tanuló voltam, egyedül az idegen nyelv nem megy, s ezért rekedtem meg.