Miért sértődnek meg az átlagemberek, ha ki merem mondani hogy különleges vagyok vagy valamiben jobb?

Az öndicséret büdös, szokták mondani. Senkinek sem az a dolga, hogy magát osztályozza. A dolgaid magukért beszélnek általában. Kevésbé elítélendő, ha ezt úgy közlöd velük, hogy valakire hivatkozol, aki ezt állította rólad.

Ha meg már mindenképpen fényezni akarod magadat, akkor azt legalább humorosan tedd.

Engem a két véglet kerget ki a világból.

1. a magukat fényező nagyképű barmok

2. a szerénykedő, ál-szerénykedő idióták, akiket ha megdícsérsz, még te érzed magad hülyén.

Vegyünk egy példát.

Viszonylag gyorsan megtanultam németül, nagyrészt segítség nélkül, mert rá voltam kényszerülve.

Tegyük fel, ezt megjegyzi nekem valaki, hogy milyen gyorsan megtanultam. (ha itthon történik ez, akkor általában irigykedve, vagy valamilyen sunyi hókuszpókuszt sejtve a dolog mögött)

1. lehetőség: az egekig fényezem magam, hogy milyen nagy nyelvtanuló zseni vagyok, hogy milyen jó a nyelvérzékem, és ez egy adottság, ami nincs meg minden átlagos emberkében. És én milyen különleges vagyok. (vagy már akkor mondom a magamét, amikor rá sem kérdeznek)

2. lehetőség: "jajj, ugyan már, neeeeem, hát én nem is tudok igazán németül. Ne mondd már. Túlzás, éppen hogy csak makogok." (=ál-szerénykedő idióta, aki még több bókot akar bezsebelni, vagy csak nem tudja, hogyan kell egy dicséretet kezelni)

Szóval ezektől a végletektől megyek falnak.

A normális az lenne, ha az ember elismerné, hogy

1. igen, gyorsan megtanultam németül

(ez tény, nincs mit szépíteni vagy csúnyítani rajta)

2. mert nagyon sokat tanultam

(nem, nem vagyok különleges, csak szorgalmas, amire bárki képes lenne)

3. mert nagyon kitartó tudok lenni, ha igazán elhatározom magam.

(vagyis nem mindenben, de ebben kitartó tudtam lenni, és ennyi öndicséret belefér, a mai világban legyen büszke rá, aki kitartó tud lenni)

Ha valamiben jobb vagy, az nem nagyképűség. De azt hangoztatni, hogy milyen különleges vagy, meg milyen tehetséges meg jó, az már súrolja a jó ízlés határait.

A tehetséget úgyis felfedezik, azt nem kell hangoztatni. Ha meg szorgalom és kitartás útján érsz el sikereket, arra joggal lehetsz büszke, de elég akkor megemlíteni, ha megjegyzik, vagy rákérdeznek. Akkor se kell túlbeszélni a témát.

- Nagyon ügyesen korizol.

- Igen, sokat gyakoroltam.

Ennyi. Ez még nem bánt senkit.

:)))) Hány éves vagy?

Brian: Ti mind egyéniségek vagytok!

Tömeg egyszerre: Mi mind egyéniségek vagyunk!!!!

Valaki hátulról félénken: Én nem.