Mi a véleményetek a mai fiatalokról? Kicsit másnak érzem magam a többségnél. Amúgy egy 20 éves srác vagyok.
Elég nehezen találok kapcsolatokat, én ezt nem saját hibámnak tudom be, egyszerűen csak azért, mert kicsit komolyabban gondolkozom, ezért van az, hogy inkább az idősebb korosztállyal (25-30) jobban kijövök. Persze vannak korombeli barátaim is, de nagyon megválogatom őket. Én gyorsan alkotok az emberekről véleményt, szeretném, ha nem lenne szinte mindig igazam, de sajna általában igazam szokott lenni velük kapcsolatban. A korombeli lányok is eléggé ribancok most még. Nem vagyok az a buliba járó típus, kivéve, ha jó társaságom van, amúgy szeretek / szeretnék bulizni. Sajna sok fiatal viselkedése kiakasztó, nem tudom, hogy lehet idáig süllyedni. Azt gondolom, ez egyfajta gyengeség is. Nekem voltak mélypontok az életembe, mégse menekültem alkoholba, drogokba, mindig erős voltam, képes voltam ellenállni káros szenvedélyeknek, soha nem gyújtottam rá, akár hogy is próbáltak rábeszélni engem.
Egy idő után azért fogy a türelmem, barátnőt is nehéz találnom így, ilyen társaságban. Idősebbek között keresem az igazit, ami talán nem feltétlenül jó, de az a korosztály már komolyabb.
Sajnos ahol lakom, onnan még kimozdulni is nehéz, a közlekedés egy rakás szar. Kocsim nincsen (de pl. ha bulizni mennék, nem érnék vele sokat, úgy is innék, ez természetes, szóval azt sem tehetném meg...)
Hogy megnyugtassalak, mindenki másnak tartja magát a többségnél, ahogy ez a válaszadók véleményéből is kiderült. A baj nem is ezzel van, sokkal inkább hogy rossz oldalról közelíted meg a dolgokat.Aki jár bulizni leszarja hogy te addig otthon maradsz és kiakaszt téged a viselkedése, hiszen jól érzi magát te meg ahogy a soraidból lejött nem nagyon. Ahogy az sem érdekli hogy te elítéled azt aki iszik meg drogozik. Annyira látszik hogy semmi élettapasztalatod nincs ebben a témában és elméleti világban élsz hogy nagyon. "Mégse menekültem alkoholba,drogokba" Mondok egy furcsaságot: a fiatalok nem menekülni szoktak ezekbe, hanem felhasználni az adott dolgot az élet színesebbé tételére. Régebben hetente kétszer jártam bulizni péntek-szombat "kötelező" volt de egyszer se éreztem hogy valami elől menekülnék...
A jó megközelítés az lehetne ha nem ellenségképeket állítanál fel, hanem a saját életedben megtalálnád a szépet és a jót, vagy adott esetben úgy formálnád hogy a legjobb legyen. Mert az életben csak egyetlen valakinek kell igazán megfelelni...
Utolsó, én pont a kérdezővel értek egyet. Ha valakinek attól színesebb az élete, hogy piás-drogos, akkor az aztán nagyon sok élettapasztalatot feltételez...
Engem sem érdekel a hagyományos értelemben vett bulizás, de most az egyetemen úgy tűnik, vannak rajtam kívül bőven, akik nem azért járnak oda, mert haverok meg buli, hanem valamit kezdeni akarnak magukkal. Ezzel nem azt mondom, hogy nem barátkozok össze valakivel, ha szimpatikus, de a "páváktól" rosszul vagyok. Ha sokan nem bírnak azért, amilyen vagyok, hát ez van, nem érzem magam kevesebbnek attól. Manapság divat idiótának lenni.
"Annyira látszik hogy semmi élettapasztalatod nincs ebben a témában" Pont a legfontosabb részét hagytad ki a gondolatomnak. Aki nem jár bulizni nem iszik, nem cigizik, nem drogozik az ne legyen már a TÉMA önjelölt szakértője és erkölcsi csősze . Ahogy én sem kezdem el kritizálni pl. a sakkszakkör hierarchiáját és okolni őket hogy miért vagyok másnapos adott esetben és ők meg miért nem. A piás-drogos réteg globális élettapasztalai egy más kérdés, nem érinti közvetlenül a kérdezőt, viszont az a véleményem hogy a hétvégi bulizás nem kizáró ok élettapasztalat-szerzés terén.
Örülök hogy megtaláltad a saját társaságodat, viszont nálad is érződik hogy ha te magadat kimondottan nem is tartod kevesebbnek, de kerültél olyan helyzetbe ahol kevesebbnek érezheted magad a "páváktól". Nehéz ezt saját magunknak bevallanunk, és könnyebb másokat okolni a saját kudarcainkért, csak éppen nem célravezető.Legfontosabb hogy merj önmagadba nézni és az érzéseidet ne fojtsd el mert ide vezet... Túlzott komolysághoz, ellenségképkereséshez , és a kudarcoktól való meneküléshez.
"Kicsit másnak érzem magam a többségnél. Amúgy egy 20 éves srác vagyok."
MINDEN 20 éves azt hiszi, hogy elüt a többségtől. Ilyen a fiatalkor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!