Loptál már? Ha igen, megbántad?

Igen, ilyen kis néhány tíz-néhány száz forint értékű "féldrágaköveket", ásványokat, amiket kis tálkákban árultak az ezzel foglalkozó boltok, így ez szó szerint "ujjgyakorlat" volt (miután turkálás közben észrevétlenül fel lehetett hajtani egyet tenyérbe). Érdekes módon nem emlékszem rá, hogy izgultam-e vagy féltem-e előtte és közben, vagy sem, de persze valamennyire biztos. (Utólag az is eszembe jutott, hogy talán észre is vették, hogy mit tettem, de úgy döntöttek, nem éri meg az egész a balhét, és inkább hagyták, hogy azt higgyem, hogy nem vették észre)

Megbánni? Igen, persze. Lopni sehogyan se jó. Egyetlen mentségem, hogy mint írtam, nem nagy értékről volt szó, gyakorlatilag csecsebecsék voltak, most meg már csak érdekes emlékek.

igen. oviban volt egy pici (alig 2cm) műanyag szamár, mindennap egyedül én játszottam vele, mást nem is érdekelt, egyszer aztán hosszas vacilálás után elhoztam, és még nagyon sokáig játszottam vele (otthon). Volt idő mikor megbántam, hiszen nem illik, de soha senkinek nem hiányzott, fel sem tűnt, hogy nincs már a helyén, ma már nevetek az egészen. Imádtam a kis figurát, soha nem kaptam sem előtte, sem utána olyat, aztán a sors fintora, hogy mikor nagyobb lettem, betörtek a házunkba és ellopták sok más játékommal együtt....

Ellopták a lopott szamarat... :(

Nos a helyzet az, hog yMagyarországon a LOPÁS fogalma nem ténybelo kérdés, hanem filozófia.

Pékda:

Ha ellopsz egy db csokit a xxxxxból, mindjárt te vagy a tolvaj,

ellenben

az hogy ők sorozatosan direkt rosszul mérik pl a csomagolt sajtokat (na gondolhatiod nem a te javadra), az úgy "elmegy".

Akkor ki is károsít meg kit ????? Ki lop kitől ??

És akkor felsőbb körök ügyeiről ne is beszéljünk, ahol meg egyszerűen hatrárvonalat se lehet húzni a pénzköltésnél "jogos" és jogtalan" között, stb.

Az a helyzet, hogy tehát nem lehet ezt a kérdést objektíven megválaszolni, én is azt mondanám, mint a legelső válaszoló, sztem abszolút igaza van.

Csak egyszer. Nagyon nem éreztem jól magam miatta.

Egy nem túl értékes tárgyat hoztam el egy hivatalos helyről, mert nekem még annyi pénzem sem volt (tizenéves voltam, de már nem gyerek).

Nem olyan szintű volt, mint egy toll, de nem is valószínű, hogy észrevették a hiányát, mert sok volt belőle. Akkor sem tartottam helyesnek, de akinek elmondtam, még csodálkozott is, hogy ezen mit problémázok. Aztán eljött hozzám valaki más, aki felismerte nálam azt a tárgyat. Kimagyaráztam, hogy XY-tól kaptam egy ugyanolyat, de nem biztos, hogy elhitte.

Égő volt.

Se előtte, se utána még egy second hand rongyot se loptam, vagy egy fent említett követ, semmit, akármilyen alkalom kínálkozott. Mert egyszerűen nem szabad lopni, és nem mentség az, hogy mások lopnak.

Mit nevezünk lopásnak?

Az emberek nagyon rosszul keresnek, megalázó bérekért dolgoznak, és így a morál is romlik. Pl. az ember úgy gondolhatja, bőven benne van a fizetésében, hogy elhozzon a munkahelyről, ami ott van, papírt, irodaszert, tisztítószert, kaját, hol miből van sok. Vagy a munkahely számláján magánhívást intéz, az is lopás, nem?

Ez kölcsönhatás: ha a munkahely nem becsüli meg az embert, az ember sem fogja a munkahelyet. Egy felelősségteljes, megbecsült dolgozó viszont nagyobb eséllyel fogja fel, hogy nem jó, ha kárt okoz a cégnek.

Ha letöltöm a kedvenc zenekaraim albumát, vagy filmeket, vagy lefénymásolok egy könyvet, elvileg az is lopás.

Ha belóg az ember egy koncertre, vagy lóg a buszon, az is lopás.

De ezek szerintem valahol megbocsátható dolgok.

A 2. szint szerintem a bolti lopás, az már gázabb.

De olyat ellopni, ami nem fog hiányozni, amit nem vesznek észre, és/vagy amivel nem közvetlenül károsítja meg egy embertársát (pl. sikkasztás) - nem akkora bűn, mintha - szerintem a legundorítóbb- ha valaki egy másik ember pénztárcáját, táskáját ellopja.