Vannak itt még olyan emberek, akiknek nulla a szociális életük?

Ezt nevezem. Az utolsó válasz telitalálat.

De mit gondolsz mondjuk azokról, akik interneteznek és vannak kapcsolataik, de mindkét módon felületesek a kapcsolataik? Akiknek van egy olyan baráti körük, ahol az emberek nem is nagyon érdeklik egymást és pluszban passzíóból internetezik, de nem függőként? Van egyáltalán olyan fiatal szerinted, aki kivonja magát az internet hatása alól?

Magányos emberek régen is voltak, még a nagybetűs, fantasztikus INTERNET előtt is. Akár pszichés, akár más okból. Ne fogjunk már mindent a Netre!

Én is hasonló beállítottságú voltam fiatalkoromban, mint Te, Kérdező, / hol volt akkor még a Net /. Szerintem, ha majd munkahelyed lesz, ez majd valamelyest változni fog. Velem is ez történt. Persze, most sem vagyok valami hatalmas társaságkedvelő, de jobban érzem magam a bőrömben, mint akkoriban.

Ezt mintha én írtam volna. Talán szociopaták vagyunk, vagy csak nincs tehetségünk a barátkozáshoz. :)

16/l

"Hagyjuk már ezt az aspergerezést... a valószínű magyarázat az internet." 14 éves koromig nem láttam internetet (jó, ilyen betárcsázós azért volt, de nem használtam). Nem a neten lógtam, hanem a könyvtárban. Az persze igaz, hogy az internet egy kényelmesebb pótszer, de akinek hajlama van, az úgyis megtalálja a magáét.

Egyébként nekem igencsak hasznos, hogy ismerem az Asperger-szindrómát (bár nem vagyok az). Tudom, milyen nehézségekre számítsak, milyen elvárási vannak a társadalomnak (például hogy ha nem nézel annak a szemébe, akivel beszélsz, akkor azt hiszi, hogy nem figyelsz rá) és hogy ezeket hogyan lehet megkerülni (pár másodpercig a szemébe nézni, aztán 4-5 másodpercig máshova, aztán megint a szemébe és így tovább). Ezek nektek magától értetődő apróságok, de nekünk nem.

"(bár nem vagyok az)"

"Ezek nektek magától értetődő apróságok, de nekünk nem."

Most akkor az vagy vagy nem? :))

Azt, hogy hogyan kell társalogni, az Asperger felfedezése előtt is sokan tudták, sokan meg nem tudták. A fiatalok gyakran félszegek, félénkek, ügyetlenek (amelyik meg nem ilyen, az gyakran idétlen). Aztán lassan kinövik, amikor aktív, felelős szerepekbe kerülnek. A fiatalok legalább 99%-a tipikus fiatal, ennek megfelelően vagy félszeg, vagy idétlen. Az Asperger-szindróma ellenben igen ritka, bár mostanában óriási divat róla beszélni.

23:39: az én életemben nem volt net, úgy 16 éve koromig, mégse voltam olyan hű, de barátkozó.

21/L

08:58

Hogy valaki "nem hű, de barátkozó", hogy valakinek "nulla a szociális élete" és hogy valaki Asperger-szindrómás, az három különböző dolog.

'"(bár nem vagyok az)"

"Ezek nektek magától értetődő apróságok, de nekünk nem."

Most akkor az vagy vagy nem? :)) '

:) Oké, ez így tényleg vicces megfogalmazás volt. Nem vagyok az, de a tünetek jelentős része előjön nálam. Valamikor 10 éves korom körül hordott is anya pszichológushoz egy darabig, hogy kiderüljön, nem vagyok-e tényleg az, de tényleg nem vagyok. A "nekünk" úgy értendő, hogy "akik az Asperger-szindróma szerű tünetekkel bírnak, azoknak".