Hova tűntek a médiából az egyszerű dolgozók?

Én már vagy 7 éve nem nézek TV-t. Egy-egy filmet megnézünk amit letölt a párom a netről, aztán ennyi. Még az Animal Planet érdekelne, de 10 perc után az összes hajam szála égnek áll, mert ennyi idő alatt látok 2 érdekes percet és 8 perc műsorelőzetest, amit aztán fél órán belül megnézhetek még 20-szor. Párom csak a sportadókat nézi.

Múltkor egész véletlenül ott ragadtam egy műsor előtt, már nem tudom melyik csatornán volt, valami szokásos szenzációhajhász amerikai csatorna lehetett, pont azért lepődtem meg, hogy ilyen dokumentumfilmet közvetítenek rajta. És nem volt közben egyetlen reklám sem. Alzheimeres idős emberek és hozzátartozóik életét mutatta be a film. Emlékszem, mutattak egy régi fényképet, egy csodaszép lányról, aztán őt mutatták idősen. Egy őszhajú, csodaszép nő, én még ilyen szép idős hölgyet nem láttam. A férjét ápolta hihetetlen nagy szeretettel. Egyszer a bácsi azt mesélte neki épp, hogy neki csodálatos felesége van. A néni megkérdezte tőle:-És ha azt mondom neked, hogy én vagyok a feleséged? - A bácsi egy pillanatra meghökkent, aztán azt mondta: -Abba belehalnék.

Mutattak egy kis nőt, aki feladta a munkáját azért, hogy az idős édesanyjára vigyázhasson. Állandóan, a nap minden percében felügyelnie kell őt, mint egy 3 éves kisgyereket. Naponta 20-szor imádkozza ki anyukája szájából a köveket, mert állandóan le akarja nyelni.

Egy idős férfi, aki valaha énekes volt, és már semmire nem emlékszik, de ha fellép, profin elénekli bármelyik dalát. A család bár nem tudta őt a nap 24 órájában felügyelni, állandóan látogatja az idősek otthonában és megszerveznek neki egy koncertet, ahol sok ember előtt felléphet újra...

A párom azt mondta nekem, ne nézzem, mert rosszat fogok álmodni. (Hozzá van szokva, hogy egy-egy nem kifejezett rémfilm után is képes vagyok visítva ébredni.) Ránéztem és megkérdeztem tőle: - Miért álmodnék rosszat? Azért, mert azt látom ebben a filmben, hogy emberek szeretik egymást?