Magányos farkasok nektek nem rossz érzés h mindenki él közösségi életet rajtatok kívül?

Engem két dolog zavar. A kényszermagány - a legtöbb barátom az ország másik részeiben lakik. A másik, amikor ismerősök olyanokat mondanak, hogy járjak discóba vagy chatre, és ismerkedjek. Könyörgöm, majd biztos egy discóban fogok összeismerkedni azonos érdeklődésű emberekkel, amikor én rühellem az afféle helyeket!

Szeretem az animéket, el is járok néha egy-egy conra, de ott meg az a tapasztalatom, hogy majdnem mindenki - aki nem dolgozni, hanem csak szórakozni megy oda, - jóval fiatalabb nálam. És azért engem egy kicsit zavar a 7-10 éves korkülönbség. Jó fejek, akiket ott megismertem, de mégse mehetek el inni 13-14 éves lányokkal, fiúkkal.

FB-n úgy tűnik, hogy van "közösségi élet", legalábbis elég sokat postolnak és kommentelnek nekem is azok, akikkel egyszor nagyon jóban voltam - meg azok is, akikkel csak akartam. Viszont online hülyülni mégse ugyanaz, mint élőben. Aztán ott van még a legjobb barát kérdése. Igazi, oda-vissza legjobb barát, akinek nincs más barátja rajtam kívül - igen, önzőség, tudom -, legutoljára hetedikes vagy nyolcadikos koromban volt. Akik most vannak, jóbarátok, de nekik rajtam kívül is vannak barátaik, nekem meg csak ők vannak. Lehet, hogy nekem lennének túl nagy igényeim? az új emberekkel, akiket megismerek kétféle elvárásom van. Korban ne legyen túl messze, és ne akarjon megváltoztatni. Vagy ezek túl nagy elvárások?

Nálam nem ez volt a baj , nagyon jók voltak az osztálytársaim ha lehet így nevezni menő voltam , mert mindenkivel jóba voltam , csak hát elköltöztünk külföldre igaz itt lettek azonnal barátaim , de a legjobb barátnőmmel

össze vesztünk. Ma van 1 hete hogy nem beszélünk , de a többi barátom megmaradt. Nem közösítettek ki , igaz van egy nagyképű srác vele és a volt legjobb barátnőmmel nem beszélek. De sokkal magányosabbnak érzem magam :(