Van még akinek rosszak voltak a középsulis évek?

Hello sorstárs!

Mondjuk én jóban vagyok 1-2 osztálytársammal, így néha nem érzem egyedül magam. Olyan rossz érzés hallani, mikor idősebbek mesélik, hogy a középsulis éveik voltak a legszebbek, én meg inkább meg sem szólalok, hogy akkor nekem ez nem jött be...

Az általános iskolai osztályomat imádtam 2-3 ember kivételével, de ők középsuliban mind jól beilleszkedtek, jól elvannak, már nem is találkozok velük.

Már csak abban reménykedek, ha megyek egyetemre/főiskolára, akkor jobb lesz.

Akik azt mondják hogy a gyerekéveid a legszebbek 90%-ban tévednek :/

Általános, gimi nekem végig sz*r volt vagy legfeljebb tűrhető. Főiskola, egyetem volt a leginkább elviselhető - addigra már a legtöbb embernek benő valamennyire a feje lágya, és hogy olyanokkal vagy akiket hasonló téma érdekel az is segít. De a legjobb a munkahely (már ha nem b*sztad el) - a magad ura vagy és (szerencsés esetben) tényleg azt a témát csinálod amit akartál. (Akiknek ez nem jön össze, nem csodálom, ha az iskoláséveken nosztalgiáznak, de azért nem lehettek azok náluk se -annyira- élvezetesek.)

27/f

Hát ahogy vesszük. Nekem hatalmas baráti köröm volt az iskolán kívül, így ez egy nagyon izgalmas korszak volt nekem.

De a sulit nem szeretettem, amúgy is elég zűrös kamasz voltam, így több iskolában megfordultam. Az első helyet nagyon nem szerettem, pedig megvolt bennem a pozitív hozzáállás. Csak azt álmomban nem gondoltam volna, hogy egy egyházi gimnáziumban azzal van mindenki elfoglalva, hogy kinek hova szavaztak a szülei (pont abban az évben voltak választások), ki "mennyire" magyar, stb., aztán a végén én voltam a büdös zsidó kommunista. Hát most erre mit mondjak, 14-15 évesen ez nem volt túl kellemes élmény...

Utána azért ilyen durva dolgokban nem volt részem, inkább csak annyi, hogy nagyon elment a kedvem az egész tanulástól meg mindentől, hiába mentem át másik iskolába. De mondom, jó kis baráti társaságom volt sulin kívül is, na meg azért az iskolában is sikerült pár emberrel jól összebarátkoznom, még ha nem is mindenkivel. Más kérdés, hogy a későbbi linkségemnek köszönhetően nagyon eltoltam a sulit. Ma már kicsit bánom, hogy nekem sose lesz olyan, hogy érettségi találkozó, nem volt sose tablóképem, meg semmi ilyen, mert addig addig jártam iskoláról iskolára, amíg 18 nem lettem, és még mindig nem volt érettségim, így kiiratkoztam, és elmentem dolgozni. Igaz, utána levelezőn leérettségiztem, azóta egyetemre járok, de elég fura, hogy én 24 vagyok, a többiek meg mind 19-21 között vannak.

Igen, itt vagyok például én, tényleg sz.rok voltak a gimis évék, és örülök, hogy túl vagyok rajta.

(nem a tanulással volt bajom)

Egyszerűen rossz osztálytársaim voltak, ehhez hozzátartozott a tanári kar is, ők se voltak egy matyóhímzés.

Szóval én örülök neki, hogy vége, egyáltalán nem sírom vissza. :-)

Neked fel a fejjel, olyan nincs, hogy nem kellesz senkinek!!!!

Én sem voltam igazán népszerű se általánosban, se a középsuliban, néhány osztálytárs kivételével nem volt túl jó egyik közösség sem. Nem nyüzsögtek körülöttem a barátok. Sőt, általános felsőbb osztályaiban / kivéve a 8., mert azt egy másik suliban végeztem, na, az az egy év szuper volt /egyenesen kiközösítettek. Sajnos, befelé forduló típus vagyok, gyerekként is ilyen voltam, és mint ilyen, persze, hogy vonzottam a kekeckedő hülyegyerekeket, mint boci a bögölyöket. Felnőttként már más a helyzet a közösséggel, hisz' általában addigra már megkomolyodik az ember.

Úgyhogy, Kérdező, próbáld meg "túlélni" a sulit, / én alig vártam, hogy vége legyen /aztán, majd ha munkába állsz, remélhetőleg jó kollégákkal leszel körülvéve és azt csinálhatod, amit szeretsz. A munka meg úgyis leköti az embert.