Nálat0k ki lett gazdag végül? Az osztály krémje vagy a stréberek?

Nálunk ez úgy volt, hogy aki kiment külföldre, ott tanult nyelvet, aztán ezzel itt jobban el tudott helyezkedni, vagy akinek volt olyan ismerőse, hogy valami jó munkahelyre be tudott kerülni, esetleg olyan helyre került el, ahol jobb munkalehetőségek vannak, szerencséje volt, jól el tudott helyezkedni, ők lettek a gazdagabbak. Van közöttük, aki stréber volt, van, aki bulizósabb.

Igazából közülünk, akik a környéken maradtunk és nem állt mögöttünk gazdag család, nem igazán tudtuk úgy igazán megcsinálni a szerencsénket, egyikünk sem. Igazán gazdagot nem tudnék közülünk mondani.

Kedves 12:31-es!

Na de!!!!A te bátyád mindég megfogja állni a helyét

a világban,akár külföldön is!Embereket fog gyógyítani,

mindég tisztelni fogják,felnézni rá!

Na a drogkereskedők pedig előbb-utóbb úgyis lebuknak,

dutyiba kerülnek,megpecsételik az életüket örökre,sok öröm

már nem lesz benne!Amikor kijönnek újrakezdik és mindaddig csinálják még valaki lenem puffantja őket!

Nos ez a külömbség egy drogkereskedő meg egy orvos között!

Fényévre vannak egymástól.....

Az általános iskolában az összes hangadó vagány állandóan engem cseszegetett, a középiskolában is volt egy-két fölényeskedő barom. Én meg csendes visszahúzódó voltam.

Ma meg nekik szoktam kiintegetni a Porschém ablakán.

Én mindig jó tanuló voltam, szorgalmas, stb...

És most havi 70e a nettóm, ha hozzátesszük a plusz juttatásokat, akkor is max. 90e/hóra jön ki.

DE: helyben dolgozom, egy Bp-hez közeli kisvárosban. Kerékpárral járok dolgozni, viszonylag rugalmas munkaidőben. Ez azt jelenti, ha fél órát kések, nem gond, de persze akkor se szólhatok, ha túlórázni kell, max esetleg lecsúsztathatom. Mivel a felét se engedik lecsúsztatni, ezért inkább minden nap kések, akárcsak a többi kollégám. Ha kedvem van, munkaidőben kimegyek a boltba, bevásárolok. Ettől függetlenül nagyon hajtós főnököm van, és tény, hogy éveken át annyi feladatot szervezett nekünk, hogy az előző évi szabink rendre bent maradt (papíron persze kiadta). Viszont állták a fősulimat, az utazási költséget, minden tanulmányi szabimat megkaptam, vizsgaidőszakban olykor 2 hónapig se kellett bemennem dolgozni. Nagyon szeretem a kollégáimat, jó társaság, sose megyek gyomorgörccsel dolgozni. A munkám nagyon változatos, van bőven papírmunka, de emberekkel is sokat foglalkozom, 10 év alatt sem bírtam megunni.

Azelőtt dolgoztam egy könyvelőcégben Bp-en, minden reggel nyomorgás a buszon, ugyanez hazafelé. Egész nap csak a 4 fal, max. ugyanazok az unalmas ügyfelek, akiknek könyveltünk, és akiknek a pénzéről volt szó, na ott volt gyomorgörcs nem egyszer. Sokszor bámultam ki a régi bérház udvarra néző ablakán, ahol csak a halott falakat láttam és arra gondoltam: ennyi az élet, én itt meghalok.

Nagyon fiatal voltam még, nem kerestem ott se jól, de ha jól kerestem volna, akkor is boldogtalan lettem volna.

Most olyan munkahelyem van, ami mellett bátran vállalhatok majd gyereket, mert akár a gyereket is magammal vihetem majd ovi után.

De, ha egyedül kéne megélnem ennyi fizetésből, meg kell mondjam, hiába jó munkahely, már elmentem volna. Csak az tartott vissza sokáig, hogy nőként kétlem, hogy sokkal többet kereshetnék bárhol is. Nem érné meg váltani, max. ha legalább 150ezret kapnék kézhez, mert bérletet is kéne vennem, és azért itt tényleg sok juttatás adódik pluszban.

És irigylik is tőlem sokan a munkahelyemet, főleg idősebb nők, akik nem kellenek sehova a koruk miatt. Úgyhogy nem érzem úgy, hogy kárba veszett a szorgalmam, bár tény, hogy egyedül nem állnék meg a saját lábamon és ez rettenetes. Éltem már azért együtt férfivel, mert egyedül nem bírtam kifizetni a rezsit.

Aki ma gazdag, az végezheti még szegényen és fordítva...

Mindenesetre halálunk pillanatában (és utána) nem azt fogják megkérdezni tölünk, hogy mennyi pénzt, vagyont harácsoltunk össze, hanem hogy SZERETTÜNK-e eleget?!

Hogy megtaláltuk, betöltöttük-e azt a feladatot, amire megszülettünk? (mert egy ilyen feladat mindenki számára létezik...)

Egyáltalán: sikerült-e kiderítenünk, hogy honnan jövünk, miért vagyunk itt és hová megyünk??

Akár szegények vagyunk, akár gazdagok, a földi élet csak néhány nevetséges évtized kérdése...

Ami utána jön, az viszont ÖRÖKKÈ fog tartani!

A halálunk után is egy "hasonló" világban fogunk élni, csak az tökéletes lesz!!

De az abban a világban levö házainkat itt, ebben az életben alapozzuk meg: kevés jó tett itt lent a Földön, egy viskó odafönt.

Sok jó tett itt lent a Földön, egy palota odafönt.

Ezen érdemes (lenne) elgondolkozni...

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 12:49

Te melyik országban élsz, ne haragudj? Úgy vetted észre, hogy tisztelik az orvosokat? Az összeset, bunkó, kapzsi, figyelmetlen, nem törődöm alaknak állítják be, akiknek csak a hálapénzre fáj a foguk és akik nem tudom hány embert tesznek el láb alól...

Ez minden eüssel így van. Én is ebbe járok be dolgozni nap mint nap.

Nemrég volt a 20 éves érettségi találkozónk.

Akinek helyén volt az esze, az sikeres lett az életben, a korábbi tanulmányi jegyek nem számítottak.

Hiába volt valaki szín ötös tanuló, ha csak azért mert bemagolta az anyagot, kevesebbre vitte mint aki közepes tanuló volt. Aki azért volt ötös, mer vágott az esze és gyorsan tanult, az szintén sikeres lett.

A gyengébben tanulók közül aki buta volt az nem boldogult, aki pedig azért volt rossz tanuló, mert nem érdekelte a leadott fölösleges, az életben használhatatlan anyag, viszont érettségi után azt tanulta amiben tehetséges volt, azok megtáltosodtak.

13:00

Honnan veszed, hogy nem az előző élet volt tökéletes és az ott elkövetett bűnök miatt vagy itt most?