Szégyellnem "kell" emiatt magam? Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

Egy Csongrád megyei kis faluban lakom. Négyen lakunk a szülői házban: Anyu, én, bátyám és apánk (akit egyébként SOHA nem szólítok így).

Anyu és én tisztességesen dolgozunk, nem iszunk, nem dohányzunk, stb. ellentétben a férjével és bátyámmal, akik rendszeresen isznak, és ez miatt áll a balhé. Az alkohol miatt. Persze miután kijózanodnak, olyan, mintha nem is emlékeznének rá. De amíg részegek, szinte Anyuval mi alkalmazkodunk, hogy ne legyen balhé: pl. csendben vagyunk, vagy ha kötekednek, akkor nem szólunk vissza, hogy ne adjunk azzal is olajat a tűzre, stb.

Továbbá a faluban mindenki ismer mindenkit. Én pedig a helyi óvodában dolgozom, ahol rám személy szerint nincs panasz se hivatás terén, se emberileg. Mégis nem igazán tudok a falubeliek szemébe nézni, hogy tesóm és Anyu férje isznak (majdhogynem alkoholista szinten). Ilyen családi háttérrel hogy jövök én ahhoz, hogy pedagógus, nevelő legyek? Szégyellem magam, és ez miatt nincs is önbizalmam már.

Hiába költöznék el, ettől én ugyanúgy szégyellném ezt.

Vagy igenis járhatok emelt fővel, hiszen Anyu és én tényleg minden káros szenvedélytől mentes életet élünk, és a munkahelyünkön is megálljuk a helyünket, panasz nincs ránk. (Nem egy munkahelyen dolgozunk.) Esetleg azok az éretlen emberek, akik olyan családi háttér miatt ítélnek meg esetleg, amihez nekem nincs igazán közöm, nincs ráhatásom?

Hogyan kezeljem én ezt a helyzetet? Hogyan legyen önbizalmam így? Hogyan merjek az emberek szemébe nézni? Hogyan ne szégyelljem azt, hogy az a két családtagom ilyen?